Az interjú

Fél év elteltével

Fél éve nem adtak interjút semmilyen tv-nek, semmilyen újságnak. Koncerteket ugyan úgy csináltak, és új dalokat is írtak, de interjúkat mindig lemondták.. És eljött az az idő, hogy újra interjút adhassanak a kiváncsískodó népnek.

-Taejoon, kérem.. mondja meg mit szól ahhoz, hogy le telt a fél év.. tudja, hogy mit jelent ez.. Jinhyung úr ki jöhet a börtönből! Mi a véleménye erről? Vissza kerül az OFS-be? -tette egy riporter a mikrofont Taejoon elé.
-A véleményem annyi róla, hogy örülök neki, nem láttam fél éve és ő se látott minket. Jó lesz újra látni. De nem hiszem, hogy a bandába visszakerülne, még nem döntöttük el ezt, de nem hiszem, hogy annyira jó ötlet lenne.-jelentette ki határozottan.
-Szóval nem akarja, hogy lehúzzák a bandájukat az miatt, hogy egy börtön tölteléket, aki gyilkolt bevesznek a bandába?
-Nem! Ilyenről szó sincs! Csak egyszerűen, vissza kell elsőnek térnie a való életbe, túl kell ezen lépnie, még idő kell neki.-mondta Taejoon kissé ingerülten.
-Yongjoon úr, mi lett a nagy szerelmi botrányával? Megcsalta azóta a Siah kisasszonyt?
-Semmi közük a magán életemhez. Még mindig a bandával kapcsolatos kérdésekre vagyok hajlandó válaszolni.-nézett a riporterre rezzenéstelen arccal.
-Mi lett a tánc karrierjével?-tette fel ugyan az a riporter a kérdést Yongjoonnak.
-Nyitottam egy tánc iskolát, ahol kezdőket és haladókat egyaránt tanítok. Van egy segéd tanítom is, mikor koncerteken vagyok, vagy nem tudok elmenni a banda miatt, akkor mindig ő helyettesít.
-Ez a személy egy hölgy?
-Már megint megyünk a magán életbe! Nem vagyunk hajlandó válaszolni ilyenekre!-mondta kissé hangosan. Mire Taejoon megfogta a vállát, hogy nyugodjon le.
-Yongjoon nem válaszol több kérdésre, köszönjük.-nézett végig mindenki Taejoon miközben mondta.
-Jól hallottuk a hírt Jongmin, hogy a banda mellett kiadott egy saját kis lemezt is?
-Jól hallották.. Ezen a lemezen rap számok hallhatóak, viszont az 5. számot a bandával éneklem, a nevünk miatt.
-És mi a helyzet a banda egyik tagjával, fél évvel ezelőtt nagy port kavart, hogy Minhon úr szerelmes önbe. Ez igaz? Viszonozva volt ez az érzés?
Minhon arca kipirosodott és Jongminra kapta a fejét, majd Taejoonra.
-Minhon úr boldog párkapcsolatban él. Semmilyen érzelem nem volt köztünk. A magán életi kérdésekre még mindig nem szívesen válaszolunk. Ez az első interjúnk fél év után, mivel semmi hír nem volt a bandáról a fellépéseinken kívül így a jövőnkkel kapcsolatos terveket osztanánk meg, kérem tartsák ezt tiszteletben.-mondta Jongmin.
~Mennyit változott fél év óta..mennyivel higgadtabb.. ~ gondolta Taejoon.
-Seungwoon az apjával tartja a kapcsolatot? Jól be tudtak Hyung úrral illeszkedni a bandába? Ki fognak lépni belőle, miután Jinhyung visszatér?
-Elsőnek az utolsó kérdésre válaszolnék.. Nem szándékozom sem én, se Hyung kilépni a bandából, csak akkor hagyjuk el, ha Taejoon kirak minket. Be tudtunk illeszkedni.. Jól együtt tudunk működni, mint ahogy a fellépéseinken is látható volt. Ennyi.
-És a harmadik kérdés? Tartja a kapcsolatot az édesapjával?
-Nem válaszolok.
-Nem tudom mit nem fognak fel azon, hogy nem válaszolunk magán jellegű kérdésre ti ba..
-Csönd Yongjoon..-suttogta Taejoon.
-Elnézést kérünk. Beleéltük magunkat. Jongmin.. az igaz, hogy ön rivalizált Yongjoon úrral? Még mindig?
-Rivalizáltam. Még mindig.
-És mié..
-EZ IS MAGÁN JELLEGŰ KÉRDÉS!-kiabálta Yongjoon, indulatait eleresztve.
-Yongjoon.. kérlek menj ki.. levegőzz egy kicsit és igyál hideg vizet..-súgta oda a fülébe.-Bocsássanak meg, de jelenleg nem hajlandó válaszolni a kérdéseikre, a többi banda tagot kérdezzék és vele kapcsolatos kérdéseket ne tegyenek fel, köszönöm.
-Mi lett a kedvenc számuk, a zenéjük közül?
-Haru Haru.-szólt bele Mini, a kérdés igazándiból Taejoon, a vezetőnek szólt, de látszott Minhon-on, hogy tudta jól, hogy Taejoon nem ezt válaszolta volna.
-Miért ezt tekintik a kedvencüknek?
-Csak annyit mondok, hogy Jinah..
Minden banda tag arcára, mintha fagyott tekintetett rajzoltak volna egy pillanat alatt. Sengwon és Hyung lesütött szemmel ültek székükbe, míg Taejoon arca komor lett.. Jongmin arcáról messziről látni lehetett, hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát..
-A temetésén önök énekeltek ugye?
-Igen..-mondta elcsukló hangon Minhon.
-Hiányz..
-Nem.. válaszolunk erre a kérdésre..senki!-szakította félbe Jongmin. Akin látszódott, hogy ez a téma, nagyon fájdalmas a számára.-Ő mindig is a mi kis napsugarunk marad és ennyi! Vele kapcsolatba nem kérünk több kérdést...
-Csak még egyet... Hogyan is vesztették el? Ez mindig is nagy titok volt..-hadarta el gyorsan, nehogy félbe szakítsák.
-Úgy látom, nem volt elég, hogy Yongjoont kiüldözték.. most az kell önöknek, hogy én is kimenjek innen, hogy Minhon elsírja magát és hogy Senwong és Hyung kellemetlenül érezze magát itt, Taejoon meg, hogy magát okolja. Soha nem értettem a celeb pletykákat, nem is fogom! Majd ez az interjú után leírják, hogy milyen szét esett és arrogens ez a banda.. leírják, hogy Yongjoon őrült, hogy én is az vagyok és hogy megölnénk egymást.. hogy Taejoon mindenkinek csak parancsolgat, hogy Mini meleg és, hogy halálosan belém van szeretve..leírják, hogy Senwong utálja az apját és hogy Hyung kellemetlenül érzi magát a bandában.. és ez mind hazugság lesz. Mert magukat csak a figyelem felkeltő pletykák érdeklik.. nem az igazság... És szerintem minden egyes tag úgy gondolja, hogy mi itt befejeztük.. köszönjük eme remek interjút.. ami fél év után az első volt.. remélem jó sokáig nem lesz még.. Viszlát..
Azzal Jongmin kiviharzott a teremből, lassan ment utána a többi banda tag is.
-Kérem ezt rakják be a TV-be.. Elnézést kérünk a mai viselkedésért.. csak ma telt le az a bizonyos hosszú idő.. ma engedik ki a volt fő vokalistánkat.. és fel lett hozva az egyik legjobb barátunk halála.. DE! November 4.-én nagy meglepetéssel készülünk önöknek, a Nagy Stadionban a fellépésünkkor.. kérem mindenki aki nagy rajongónk fáradjon el! Köszönjük.
Azzal Taejoon is elhagyta a termet, utolsó ként.

November 4... Mindenki szeretettel várunk a Nagy Stadionba.. ahol egy nagy meglepetéssel szolgálunk.. régi számainkat fogjuk eljátszani és visszaemlékezünk a régi időkre. Gyertek el... a belépés INGYENES!
Olvasható ez a kis szöveg a városban található szórólapokon, amiket két napja osztogatnak. Az emberek kíváncsiak, sok a találgatás, hogy mi lesz a meglepetés, de senki sem tudja az igazat.

-Undorító volt ez az interjú.. nem akarok többet.. -vett ki a hűtőből valami hideg üdítőt Yongjoon.
-Kellenek nekik a pletykák fél éve nem mondtunk nekik semmit és mindent titkoltunk.. -mondta Hyung
-Akkor is undorítóak, hogy bele másznak mások magán életébe..
-Sajnálom.. én hoztam fel a Jinah-s témát..-mondta szomorúan Minhon.
-Semmi gond.. ha nem akkor, később úgyis felhozták volna.-nyugtatta meg Taejoon.
-Inkább meg se nézem, hogy mit raktak össze ebből..
-Jó ötlet!..Én sem fogom.
-Senki ne nézze meg.. csak felhúznátok magatokat rajta..-mondta Taejoon-Most meg..kezdjünk el gyakorolni a koncertre, hamarosan itt van és erre sokan fognak eljönni... ígérem.

/Spoiler/ Külön kiadás - Idézetek

OFS - csillagok az égből

/Kisebb Spoiler/

Külön kiadás - Idézetek 

Én mindig is ott voltam neked... Tudom.. sok csalódást okoztam.. sok fájdalmat.. de ha kellettem én mindig tárt karokkal vártalak.. és ez így lesz örökké.. tudod mért? Mert mindennél jobban fontos vagy nekem, és mindennél jobban szeretlek... És ígérem, nem csallak meg többé...ígérem.. kérlek.. Siah.. bocsájts meg nekem... - Yongjoon.




Ha ránézek, ha vele vagyok, ha megszólal, ha rám mosolyog a szívem majd kiugrik a helyéről, de ő nem így van vele, ő nem úgy érez irántam, mint én ő iránta, de ha még is... azt a szörnyeteget, mindig is jobban fogja szeretni, mint engem. Soha sem fogom megérteni, mért az kell neki, aki tönkre vágta és tönkre is fogja vágni. Én mindent megtudtam volna neki adni és nem okoztam volna neki semmilyen fájdalmat se. De ő mondta nekem, hogy tovább kell lépnem rajta, mert ő a szörnyetegnél horgonyzott le. Így fogok tenni... ígérem... Siah.. meg ígérem neked... - Jongmin




Csináltál már olyan rossz dolgot, aminek az lett a következménye, hogy elvesztetted a szerelmedet? Ő szenvedett, mikor neked kellett volna? Meghalt... helyetted? Nem sokan mondhatják el ezt magukról, hogy ezt tették... Én elmondhatom és nagyon nem vagyok erre büszke. Mert tönkre tettem mindent. A bandát, a szerelmemet, a családját, barátait de leginkább... magamat. De a múltat nem lehet visszaforgatni, tanultam a hibáimból és mikor, fél év múlva kikerülök innen, a megérdemelt helyemről, a börtönből, akkor megváltozok és minden visszaáll a régi kerékvágásba... ígérem.. ígérem minden rajongómnak és az OFS tagoknak..Bár.. nem hiszem, hogy OFS tag ként fogok tovább énekelni, mert az csak Ő rá emlékeztetne és a hiányába beleőrülnék.. úgy, hogy inkább vagy szólóba fogom nyomni, vagy alapítok egy új, kis bandát...Igen! Ezt fogom tenni... de az OFS-t ugyan fogom segíteni... ezt garantálom! Csak ne lenne ilyen nehéz... nélküle... minden..  - Jinhyung




Lehet, hogy rosszul döntöttem.. de valamilyen döntést kellett hoznom és ezt láttam a helyesebb útnak... A bandát helyeztem előre és a bandának  tovább kell mennie! Minden áron és nem várhatunk fél évet, hogy mire ki jön a börtönből akkor kezdjünk el fellépni, dalokat írni meg ilyenek! Nem hagyhatjuk, hogy a rajongok elpártoljanak tőlünk, hogy szomorúak legyenek.. nem akarok olyan hírt olvasni az újságba, hogy 'Az OFS feloszlott'.. Ez nem következhet be.. és ezért csináltam azt amit.. és tudom, hogy ez így jó lesz. Minden rendben lesz, bár nem fog azért mindenkinek tetszeni, meg jó pár idő lesz mire megszokja ezt mindenki, de mi erősek vagyunk és mindent kibírunk.. így.. nyugodtan mondhatom, hogy az OFS továbbra is a csúcson marad... ezt megígérhetem! - Taejoon




Velem senki sem törődik.. én most jelentéktelen vagyok... nincsenek szerelmi gondjaim ( azzal minden rendben van! )... nem kell a börtönben ülnöm, mert megöltem valakit... nem kell döntéseket hoznom a bandával kapcsolatban... Jelentéktelen vagyok.. csak egy kis fekete pötty a többi között... de talán.. én is leszek a legerősebb... mert kicsi a bors de erős!.. de ez Jinah nélkül nehezen fog menni... hisz.. ő volt a támaszom.. meg mostanában Siah is hanyagol... az OFS kabalája hanyagolva van.. ez felháborító! Áhh... hagyjuk... majd lesz ami lesz.. Én senkire se haragszom.. és amúgy is el vagyok.. elbeszélgetek a rajongókkal, nyugtatom a banda tagokat és legalább több időt tölthetek Teukievel *///*  - Minhong




Mindenki gonosz szemekkel nézz rám.. meg Hyunra.. de én ehhez hozzá szoktam.. apám miatt mindig is így néztek rám, szóval ez engem nem hátráltat semmiben sem! Szeretnék profi táncos, és énekes lenni.. szeretnék végre híres lenni.. és ezt az OFS-el el is érhetem! Bár.. tudom jól, hogy Jinhyungot nem fogom tudni pótolni, de nem is akarom! Egy szinten.. ő volt a példaképem, szóval soha se akarnék a helyére lépni. Remélem egyszer én is olyan sikeres leszek, mint ő... meg mint Taejoon! Megtalálta a szerelmét... én még soha se voltam szerelmes.. és Yongjoonnak is milyen bomba nője van! Én meg.. egyedül vagyok... -sóhaj- de mindegy, majd mindennek eljön az ideje! És ígérem apa... híres... sztár leszek Dél-Koreában.. - Seungwon




Azt mondják a bosszú édes, de nem.. nem az.. ezt láthatjuk Jinhyungnál is.. a bosszú nem volt édes... inkább keserű.. tudom milyen érzés ez.. mindenkinek vannak sötét titkai, mint ahogy nekem is.. de én tagadom a múltam.. túl sötét ahhoz, hogy mindenki megtudja.. elég annyit tudni, hogy árván nevelkedtem és elvesztettem a kishúgomat, valahol... -nagyot nyelt- nem emlékszek, az a nap, túl homályos már az emlékezetembe, de inkább úgy mondanám, nem akarok emlékezni arra a napra. Szerintem senki se akarna.. -sóhajtott- Én nem akarok sok pénzt, nem akarok híres lenni... nem akarok szerelmes lenni... Én a húgomat akarom visszakapni és azt akarom csinálni, amit szeretek.. énekelni, rappelni és táncolni! Ez az én életem.. és mindig is ez lesz... ígérem, hogy ezen az úton fogok járni... továbbra is. - Hyun

Szeretitek a titkokat? Én mindig is oda voltam értük... nem.. ezzel nem csapjuk be az embereket, csak nem mondunk el nekik mindent.. így lehetnek nagy meglepetések és kerülhetjük el a csalódást. És egy fél éves titok tartás, nem is sok idő! Ez mér tűrhető és mekkora meglepetés lesz ebből! Már látom magam előtt az arcukat, hogy milyen fejet fognak vágni a kis drágák! Istenem.. alig várom... de.. fél év.. ezt ki kell bírnom! És... azután minden jó lesz... ígérem.. 

12. fejezet

OFS - csillagok az égből

12. fejezet

Az ügyfelek 

( Taejoon szemszögéből )

Döntések és döntések... nem a kedvenceim, az biztos. Nem szeretek dönteni.. főleg nem ilyenekben. De, ha a szükség hozza, akkor kénytelen vagyok döntést hozni. Most is így kellett tennem....


- Igen. Értettem. Köszönöm szépen, akkor holnap 11kor várlak az irodámba. Hello. - tettem le a telefont, majd nagyot sóhajtva beletúrtam a hajamba.
- Valami baj van? - jött be Kiyo a kezében két darab csészével. Az egyikbe kávé volt a másikba meg tea.
- Nem semmi. Csak elintéztem az ügyemet és nem vagyok benne biztos, hogy jól döntöttem. - mosolyogtam a lányra.
- Nem hozhatunk mindig jó döntéseket. - mosolygott rám vissza Kiyo.
- Ezzel tisztába vagyok, de ha ilyen fontos, nagy dolgokról van szó, akkor mindig fél az ember, hogy mekkora hibát fog azzal az üggyel létre hozni.
- Hát remélem nem nagyot. Bár.. mondjuk ez egy eléggé fontos ügy.. - gondolkozott.
- Lesz ami lesz.. - vettem el a kezéből a  csészémet. - Köszönöm. - adtam a szájára egy puszit.
A lány teljesen belepirult. És csak mosolygott rám. Szerintem nem tudott megszólalni annyira zavarba jött. Nem szoktam vele ezt csinálni, szóval váratlanul érte. De annyira feszült voltam ez az ügy miatt, hogy nem figyeltem semmire se.
Múltkor is a színeseket és a fehéreket egybe raktam bele a mosógépbe, meg a telefonomat is beraktam. Annyira el vagyok mélyülve a gondolataimba, hogy észre sem veszem mit teszek.
De, ha jól vettem észre ez most nem zavarta a lányt. Nem is csodálkozom. Hisz Kiyo szerelmes belém. Csak erről soha se akartam tudomást venni. Annyira féltem ezt a lányt. Mert akkora kincs és nem akarom, hogy kárba vészen, hogy valami baja legyen, hogy megbántsam.. nem szeretném.. és ezért...
- És akkor kikre is gondoltál? - vágta félbe a gondolataimat, Kiyo. Miközben a papírjaim között kutatott.
- Nem ismered őket. Most lettek nem rég felfedezve. De nagyon jók én is csak véletlen találtam rájuk, már rég óta gondolkoztam rajtuk.. de úgy gondoltam, hogy akkor sokan lettünk volna.. de most így... muszáj volt ezt tennem. - sóhajtottam megint egy nagyot.
- Na nyugi Taejoon.. nem lesz semmi baj.. - mosolygott rám Kiyo, letette a csészéjét, odajött elém, mélyen a szemeimbe nézett és megölelt. Éreztem, hogy nem ezt akarta volna, de mást nem mert tenni, így inkább ezt választotta.
Szorosan ölelt engem, mintha soha se akart volna elengedni, de ez nem tartott sokáig...

- Taejoon, itt a ruhád holnapra.. - jött be az ajtón, Mei, az 'öltöztetőm'. - Ohh.. meg zavartam valamit?!! - nézett kicsit féltékenyen Kiyora.
- Semmit... - mondta durcásan Kiyo.
- Jaaj köszönöm szépen Mei. Nagyon aranyos vagy. - mosolyogtam a lányra, majd kivettem a kezéből a ruhámat. - Holnap 6kor kelsz, jössz velem az irodába. Rendben?
- De az ügyfél csak 11re jön. M-mért olyan korán? - siránkozott Mei.
- Mert el kell még előtte intézni egy csomó mindent, még mielőtt megjönnének, hogy minden rendben legyen. - magyaráztam meg neki.
- Rendben. Értettem. Akkor megyek is aludni. - sóhajtott fel a lány, majd sarkon fordult, és átment a szobájába.
- Tch... ez a lány.. - mondta kicsit undorodva Kiyo.
- Mért szerintem aranyos lány, és nekem sok mindenbe segít. - értetlenkedtem. De nagyon jól tudtam, hogy neki mi volt a baja Meivel.
- Ja persze.. - durcázott Kiyo.
- Ma itt alszol nálam? - tettem fel a kérdést.
Kiyo megint rettentően zavarba jött és csak pislogott összevissza. Azt sem tudta, hogy mit mondjon, vagy hogy egyáltalán miért kérdeztem tőle ilyet, mi ezzel a célom.
- Nyugi, semmi rosszat se akarok. Csak jó lenne, ha itt aludnál, de ha csak te is szeretnél. Akkor? - kérdeztem rá megint. Hát ha most több esélyem lesz.
- Re-rendben. - dadogta a lány, vörös arccal.
- Ohh remek. Akkor megágyazok. Addig menj el fürödni. Adok neked pólót.. öö.. meg egy nadrágot. Oké? - mosolyogtam a lányra és már szaladtam is a szekrényemhez. Kivettem egy nagy  szürke pólót, meg egy... fekete minta nélküli boxert. Más rövid nadrágom, ami kényelmes is nem nagyon volt. Odaadtam a kezébe. Ő bement a fürdőszobába én meg addig megágyaztam magunknak.

Nem kevés idő volt, mire kijött a fürdőből. Az én ruháim voltak rajta a haja meg fel volt kötve. Kicsit zavarba volt, ha jól vettem észre. Most annyira nem látszott rajta.
- Valami baj van? - néztem rá aggódva.
- Ne-nem.. csak kicsit zavarba ejtő, hogy a te... ühm.. boxered van rajtam.. - sütötte le a szemeit.
- Ööö. Tiszta. Ki lett mosva, szóval tiszta. Meg ezt nem nagyon szoktam hordani. Szóval.. - magyarázkodtam.
- Nem.. nem ezzel van a baj. Csak az, hogy ez a tiéd.. é-érted? - mondta pirulva.
- Ja igen.. értem. - mosolyogtam a lányra. - Na de menjünk aludni, mert én korán kelek. Te még aludhatsz nyugodtan tovább.. Ha minden jól megy 2re itthon vagyok.
- Értettem. - mosolygott vissza rám.
Befeküdtünk az ágyba. Nagy francia ágyam volt, szóval bőven elfértünk rajta. A hátamon feküdtem, ő meg a hasán. Elég nagy volt a távolság köztünk, kicsit félt tőlem, de nem tudom miért. Semmi rosszat nem akartam vele csinálni, csak, ha a közelembe van, akkor olyan nyugodtnak érzem magam, higgadtnak....
- Mért félsz tőlem? - törtem meg az öt perces csöndet.
- Nem félek tőled. - válaszolt.
- Akkor meg? Mi a baj? - értetlenkedtem.
- Az érzéseimtől félek... vagyis... tudom, hogy.. ha a közeledbe vagyok.. a rózsaszín felhők mindent eltakarnak.. és..
Félbe vágtam a mondandóját azzal, hogy megfogtam és közelebb húztam magamhoz. Kicsit rajtam is volt.
- Ettől nem kell félned. - mosolyogtam. - Nekem nem tudsz fájdalmat okozni, akármit teszel. Kérlek. Ne légy velem ilyen. - sóhajtottam.
- Rendben. - mondta. Olyan hangja volt, mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről... egy nagy teher.
Felnézett rám és rám mosolygott, majd ráhajtotta a fejét a meztelen mellkasomra és a kezét is rám rakta. Éreztem ahogy melegszik az arca. Elég nehéz volt visszatartani a nevetést.
A derekára raktam a kezemet és kicsit még közelebb húztam.
Lehunytam szemeimet és szerintem azonnal el is aludtam. Rég aludtam ennyire jól, de szerintem mindenki ilyen jól alszik, hogy ha olyan van mellette, akit nagyon szeret...

...

-Taejoon! Kelés van! - jött be a szobámba Mei. - Ohh bocsánat. É-én nem tudtam, hogy... izé.. ti..
Azonnal kinyitottam a szemeimet. Lenéztem. Kiyo még mindig a mellkasomon feküdt. Elmosolyodtam, majd a rémült Meire néztem.
- Nem zavartál meg. Mi csak aludtunk. - puszit nyomta Kiyo homlokára, majd kicsit arrébb raktam és kimásztam az ágyamból. Csak egy boxer volt rajtam. - Mindjárt felöltözök. Rendben?
- Ööö.. o-oké.. - válaszolta dadogva Meire.
A lányra néztem és észre vettem, hogy a feje vörös. Elsőnek nem esett le, de aztán rájöttem.
- Jaj bocsi. - magamra raktam a takarómat és megint  a lányra néztem. - Készülődj te is. Én gyorsan kész leszek.
Meg se várta, hogy befejezzem a mondatomat, rohant kifelé. Nagyon zavarba hoztam.
Levettem magamról a takarót. Felvettem a már kikészített ruhákat. Egy fekete öltönyt, fekete nadrággal és egy fehér inget vettem fel, fekete nyakkendővel, szürke zoknival és fekete lakkos cipővel. Megfésültem a hajamat, már fodrászhoz kéne mennem, jó hosszú. Befújtam magam egy kis kölnivel, fogat mostam és kész is voltam.
Kiyora pillantottam, még mindig aludt. Nagyon aranyos volt, ahogy szuszogott és szorította magához a takarót, mintha én lennék ott. Leültem az ágy szélére, hogy adjak a homlokára egy puszit, mikor megszólalt...
- Taejoon.. Taejoon.. - suttogta.
- Mondjad.. itt vagyok. - mondtam csodálkozva. Hisz meg voltam győződve arról, hogy alszik.
- Szeretlek.. - mosolygott, majd tovább szuszogott. Úgy látszik álmában beszélt.
- Én is téged.. - mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit a homlokára, a kis levelet leraktam mellé, majd kimentem a szobámból.


6ra értünk be az irodába. Nem volt semmi forgalom se. Pedig ilyenkor aztán szokott lenni.
- Szóval. Elő kell keresnünk egy csomó papírt... meg meg kell írnunk párat... meg fel kell készülnünk a kérdéseikre... tudni kell rendesen a válaszokat... felkészültnek kell látszanunk, mert jó lenne, ah elfogadnák és minden rendben lenne. - mondtam Meinek. Leültem a székembe és az asztalon heverő papír kupacot néztem. Ezt is el kell rendezni. Rendet kell tenni. Mindennek rendben kell lenni 11re, mire megérkeznek! - adtam ki a parancsot.
- Na ne légy ideges Taejoon, minden rendben lesz. - mosolygott rám Mei. Hátam mögé lépett és elkezdte masszírozni a vállaimat.
Nem fogok hazudni... nagyon jól csinálta és nagyon is jól esett ez most nekem, mivel nagyon feszült voltam. Ideges voltam a 11 miatt. Izzadt a kezem és folyt rólam a visz, melegem is volt.
- Jaj köszönöm szépen Mei, ez nagyon jól esik nekem. - mosolyogtam.

...

Nagyon gyorsan szaladt az idő. Hamar itt lett a 11 óra. Asszem mindenre felkészültünk. A papírokkal minden rendben. Mindent megírtuk, előkészítettük. Remélem jól fognak menni a dolgok...
Negyed órás késés után megérkeztek a vendégeink.
- Jó napot. - álltam fel a székemből és megindultam feléjük. Mind a hármukkal kezet fogtam. - Üljenek le. - mutattam a négy szék felé.
- Várunk még valamit? - kérdezte az egyik úr, mikor leült a székébe. Kicsi, duci, szakállas férfi volt. Már 40 felett lehetett.
Nagyot nyeltem. Nem tudtam hirtelen mit mondani. Mert a főnököt vártuk, de a hangpostámra se válaszolt már egy hete.
- Nem.. nem.. az csak a kolléganőmnek lett oda rakva, de mindjárt kicsit arrébb tesszük, hogy kényelmesen elférjenek. - megnyomtam a telefonomon egy gombot és beleszóltam. - Mei kérlek gyere be. - Majd az ajtóhoz siettem. Bejött az ajtón.
- Igen? - érdeklődött.
- Gyere ülj be és jegyzetelj, kérdezd meg, hogy kérnek-e kávét, meg ilyenek... arrébb teszem a széket és ülj majd rá.. a főnök nem jött meg.. - sóhajtottam. Majd visszamentem hozzájuk. Mei jött utánam, magam mellé tettem a székét. Leültem és ő is leült.
- Elnézést. Csak ideges vagyok, tudják ez számomra nagyon fontos.
- A mi számunkra is. - szólalt meg megint a férfi. A másik kettő fiú nem szólalt meg, gondolom nem engedte meg nekik, csak ha felszólítja őket.
- Szóval... a nevem.. Kim Tae Joon. Az Only Five Stars főnöke vagyok. - mutatkoztam be.
- Baek Bum Ho vagyok. Ő itt Baek Seung Won a fiam, és Kwon Tae Hyun.
- Örvendek, és a hölgy.. Jing Mei Kwoan. Na akkor miben is egyeztünk meg? - vettem mély levegőt.
- Ha mindent rendben találunk, akkor benne vagyunk a dologban. - mondta határozottan.
 - És milyennek találja? - érdeklődtem.
- Eddig... hm.. nehéz bármit is még mondani, mert eddig nem nagyon volt semmi se. Maga meg eléggé feszült, mintha nem csinált volna még soha se ilyet, szerintem így is van.. - jelentette ki.
Ezen kiakadtam. Lehet, hogy kicsit túlságosan is.
- Hogy feltételezhet rólam ilyet? Mikor az OFS tagjaira én találtam rá és én szerződtettem le őket. És mi lettünk Dél-Koreai egyik leghíresebb bandája? Sikerünk volt, van és lesz is! És ha maga ilyen negatív velem kapcsolatba és ilyen mogorva én nem tudok mit tenni. Akkor nem megy bele a dologba, nem írja alá a szerződést, akkor találok mást... nem lesznek ilyen jók, mint ez a fiú, de találni fogok, mert képes vagyok rá, van tehetségem ehhez, meglátom az emberekbe a tehetséget.. igenis értek ehhez! - mondtam neki. Most igazán határozott voltam, nem izgultam, nem féltem.
De Baek úr csak hümmögött és méregetett engem. Nagyot nyeltem, nem tudtam mit jelenthet ez.
- Tudja... Kim úr.. tetszik mikor önmagát adja.. nagyon határozott akkor. Inkább önmagát adja ezen a megbeszélésen, mint az az izgulós beszari nyulat. - beszélt belőle az őszinteség.
- Rendben. Magamat fogom adni. - helyezkedtem el a székembe. - Akkor hogy legyenek a dolgok? Melyik papírt szeretné előbb megnézni? - igazítottam meg az ingemet, miközben mondtam.
- Mit mondtam az előbb? Kérem.. tartsuk magunkat ahhoz... - jelentette ki megint.
- Jó... - nagy levegőt vettem és megint bele kezdtem. - Itt vannak az OFS tagjairól pár adat.. akkor a statisztikák... népszerűségünkről pár dolog... a jövővel kapcsolatos dolgok, tervek... mit várunk el Seungwontól és Taehyuntól... - adogattam a kezébe a papírokat.
Jó alaposan nézegette őket. Mindent elolvasott, figyelmesen megnézet, majd lerakta a papírokat és rám nézett.
- Igen. Még valami? - érdeklődött.
- Szeretném meghallgatni a fiúkat, meg megnézni a tánc tudásukat.. nem kell sok ideig. - mondtam.
- Jó... fiúk. - mutatta nekik Baek úr, hogy álljanak föl. - Jó.. énekeljetek.. a Hello Hello-t és.. egy kis táncot is hozzá... háromra.. egy.. kettő.. három.
És a fiúk elkezdtek énekelni, majd táncolni. Nagyon jól értettek ehhez a kettőhöz, de volt egy olyan érzésem, hogy ez nem minden, mintha le lennének kötve.. mintha csak bábok lennének és ez ellen tennem kellet valamit...
- Bocsánat.. Baek úr.. mondhatok valamit? - Baek úr bólintott. - engem megkért, hogy legyek önmaga, de a fiúknak nem hagyja.. mért viselkedik úgy mint egy báb mester és velük, meg mért bánik úgy mint egy báb.. én ezt nem hagyhatom.. így nem jön ki belőlük... a tehetség... mert látom, hogy ezek elvannak zárva... és a fiúk se érzik jól magukat... mintha robotok lennének.. nekem meg nem robotokra van szükségem, hanem olyanokra akik élnek és élvezik azt amit csinálnak.. és ez maga mellett nekik nem megy! - jelentettem ki.
Baek úr elmosolyodott, majd leült és alá írta a papírt. Nem értettem semmit se. Mert most szidtam le és erre alá írja a szerződést. Látszódott is a fejemen, hogy nem értem, mert Seungwon megszólalt.
- Tudod ez egy teszt volt. Apám mindig eljátssza, hogy mennyire tudják magukat játszani, majd segítenek-e rajtunk, hogy ne legyünk bábok. Eddig ezt senki se merte és nem fogadta el apám a szerződést. DE ebből látszik, hogy te tényleg jó vagy az ilyenbe. - mosolygott rám a fiú. - Na akkor mikor kezdődnek a próbák? Mikor költözünk meg ilyenek?
Elmosolyodtam.
- Köszöntelek titeket.. a bandában. Remélem jól fogjátok magatokat érezni és akár azonnal is beköltözhettek. - mondtam nekik.
Baek úr felkelt, kezet fogott velem, majd kiindultunk, elég jól végzi a dolgát az biztos de sikerült.. minden rendben van és remekül fognak szerepelni, Jinhyung helyett....

To be continued

11. fejezet

OFS - csillagok az égből

11. fejezet

Eső mossa el a bűneimet.

( Jinhyung szemszögéből )

Éreztem ahogy végig folynak a hideg eső cseppek az arcomon, lefolynak az államig, majd onnan a földre csöppennek. Az eső cseppek összekeveredtek a könnyeimmel. És együtt csapottak a betonba.

Azt mondják, ha meghal egy jó ember, az égiek is sírnak. Most is ez van. Sírnak az égiek. Ő miatta.
Ha rá gondolok elönt a boldogság, de egyben a bánat is, majd a harag tűnik fel és ennek mindig ugyan az a vége. Beleverek egyet a falba. Most is így tettem. Saját öklömmel ütöttem a hideg falakat.
Ökleimre néztem. Vörös foltok díszelegtek rajta. Véres volt.
Nagyot nyeltem. Majd elüvöltöttem magam.

Senkinek éreztem magam... olyan üresnek. Nélküle mindig is az voltam. És most. Búcsút kell tőle mondanom. Örökre. Képtelen vagyok rá. NEM! Nem tudok neki búcsút mondani. Még mindig bízok abban, hogy felkel. Ki kell a kórházi ágyból, lesétál az udvarra, meglát engem, felém fut és a nyakamba ugrik. Mennyire jó lenne, ha ez megtörténne. Vagy ha most ő ülne itt helyettem én meg ott feküdni helyette..holtan.

...

Minden összekuszálódott a fejemben. Homályos minden és zavaros. Nem látok jól és nem érzem testemet. Nem tudom mit csinálok most, mintha más irányítana engem. Rettentően fáj a fejem. Mi történik.. velem? Mi irányít.

Már rájöttem. Már tudom, hogy mi történt.
Nagyot nyeltem. Kezeimre néztem, megint véresek voltak. De sajnálatos módon ez nem az én vérem volt. Hanem az előttem fekvő emberé. Mély levegőt vettem. És messzebb mentem a halottól, Jaewooktól. Ki vettem a táskából a jól megszokott üveget és egy jó nagyot kortyoltam belőle. Az alkohol végig járta a testemet, majd tántorogva kimentem a házból és leültem az egyik zsákutcában.


'Mielőtt Jaewookhoz mentem volna. Emlékszem Minhong jött le hozzám. Elmesélte miért lépett ki Jinah az útra. Pontosabban ki tette vele. Jaewook lökte ki. Mert rájött, hogy Jinah őt nem fogja szeretni, csak engem. Féltékenységből kilökte azt a lányt, akit szeretett és akart. Kilökte őt... a halálba küldte. És azt hitte, hogy ezt megúszhatja, de nem. Ahogy végig mondta Minhong én már rohantam is a házához. Nagy örömömre otthon is volt. A bőröndébe pakolta a dolgokat.. elakart menekülni, hogy ne derüljön ki a titka. De nem jött ez neki össze. Elsőnek csak beszélgetni akartam vele. Bár az alkoholnak köszönhetően ez külső szemmel kiabálás volt. Majd mikor megakart ütni, hogy elfuthasson, akkor emeltem rá legelsőnek kezet. 
De.. nem én adtam neki a gyilkos ütést. Olyan történt, aminek nem kellett volna megtörténnie. 
Megfogtam Jaewook-ot és szépen arrébb pakoltam és az ez utáni percben lövés érte őt. Az ajtó felé néztem. 
Remegett az egész teste, hangosan zokogott, szét ázott haja kócosan hullott az arcába. De a pisztolyt magabiztosan tartotta maga elé. Elsőnek nem tudtam kivel van dolgom. De mikor a földre rogyott, a hajtincsei felemelkedtek és megláttam arcát. Talán ilyenkor tértem észhez és szállt ki testemből egy pillanat alatt az alkohol. Sötét barna haja volt, fekete szemei és fehér bőre. Teljesen a nővérére hasonlított. Shinae volt az Jinah kishúga. Ő végzett Jaewook-kal... Egy lány.. egy olyan lány.. akinek a szívét elnyomta teljesen a  gyász és ez miatt vakon elkövet bármit, amiről azt gondolja visszahozhatja szeretett nővérét. De ezzel nem lehet őt visszahozni.
Jaewookhoz rohantam. Próbáltam elszorítani a sebét. Elmosolyodott.
- Sa-sajnálom.. nem akartam, hogy így végződjön.. ez az egész... - hagyták el száját az utolsó szavai.
Szemei fent akadtak, pulzusa megszűnt. Eltávozott az élők sorai közül. 
Rémülten Shinaera néztem. Még mindig az ajtóban zokogott. Talán most jött rá, mit is követett el. Lassan odamásztam mellé.
- Shinae... Menj el innen.. Menekülj.. és ne mondj erről senkinek se.. semmit... értetted? Még a barátodnak... Sonjoonnak se!... Ez a kettőnk titka.. rendben? Majd én.. elintézem, hogy azt gondolják nem te tetted.. csak fuss innen.. - tanácsoltam neki.
A lány megfogadta a tanácsomat. Megölelt, majd sírva elfutott onnan. 
Megfogtam a pisztolyt majd a holt test mellé dobtam.'

Most meg várom, hogy mikor jönnek a mentők és a rendőrök. 1 nap alatt 2 halál. És mind a kettőhöz közöm van. Ezt nem mosom le magamról...
Belekortyoltam még egyet az italomba... elénekeltem a kedvenc soromat a 'Tell Me Goodbye'-ból.

Mikor meghallottam már közelről a szirénák hangját, kirohantam a zsákutcából. A rendőrök mellett álltam. Véres ruhában, majd felmutattam a véres kezeimet. A rendőrök kipattantak a kocsiból és elkezdtek felém rohanni. Megfordultam és én is futni kezdtem. De ez nem volt olyan gyors futás, tudtam, hogy ha most nem, máskor elkapnak és ezt a két ügyes nem tudom magamról lemosni, még akkor se, ha egyiket se én követtem el. Meg... nem szeretném, hogy Shinae kórházba kerüljön, még véletlenül Jinah balesetét is rá tudnák kenni. Inkább magamra kenem.
Tudom, hogy ezzel nem teszem jóvá az összes bűnömet, de az biztos, hogy a lelkem megnyugszik, akár mi is történik velem.

A rendőrök lassan beérnek engem. Nincs sok időm. Befordulok egy utcába. Még van egy rövid hívásra időm. Nem kell gondolkoznom kit hívjak föl. Kivettem a telefont a zsebemből, kikerestem a számot, majd hívtam is.
- Hello. Figyelj.. - szóltam bele lihegve - Engem most le fognak csukni.. vagy megölnek.. vagy a f*szom se tudja... de figyelj rám nagyon.. - bújtam be egy kis bemélyedésbe - nem tudok sokáig bujdosni így rövidre veszem... Nem én öltem meg... egyikről se én tehetek.. de... kérlek.. mond meg Taejoon-nak, hogy jóvá teszek mindent. És akkor újra együtt lesz az OFS... minden rendben lesz. Ezt neked ígérem meg, oké? Fontos vagy nekem. Mintha a kishúgom lennél... vigyázz magadra... jó?... És tartsd magad távol... az x.y.mAy-től.. Jaewook bandájától.. Én most leteszem.. lehet ezek az utolsó mondataim.. Majd nézd a híradót... Bár remélem, hogy túl élem.. Szia Siah. Vigyázz magadra.. és a többiekre.. 
- A hang üzenetét elküldtük Siah hangpostájára - mondta egy női hang. Majd letettem a telefont. Kifutottam a mélyedésből. Nagy szerencsémre szembe kerültem a rendőrökkel. Itt a vége.
Elmosolyodtam és felemeltem a kezeimet. Nem mondtam a rendőröknek semmit sem, csak mosolyogtam.
- Szeretlek Jinah, örökké. - mosolyogva néztem fel az égre.. ahonnan még mindig hullott az eső.

To be continued

10. fejezet

OFS - csillagok az égből

10. fejezet

Itt a vége?!

( Jinah szemszögéből )

Az élet nem egyszerű. Nem lehet mindent jól csinálni, nem lehet a hibáinkat kijavítani. Ha valamit rosszul csináltunk az úgy is marad. Az életünk nem olyan mint egy darab papír, amire ha ráírsz és nem tetszik akkor kiradírozhatod. Az életünk NEM ILYEN. És ezzel mindig szembesülnünk kell, ha elkövetünk egy nagy hibát. De én úgy gondolom.. mindenki meg érdemli a második esélyt. Mindenki... a rossz és jó ember egyaránt, aki vétkezett s aki nem. Mert Isten is megkegyelmez mindenkinek.. és tudod, ha rossz irányba kezdtél el sétálni... vissza fordulhatsz míg nem késő.. de ha eléred a sötét alagutat, akkor már nem fogod látni, a fehér fényt az út másik végén....  


Ő neki már nincs sok esélye a visszafordulásra, de lehet, hogy egy kis pillangó fog rárepülni és megmutatja neki a vissza felé vezető utat.. - Choi Jin Ah 


Fájdalmasan ébredtem fel. Mindenem fájt. Kegyetlenül. Levegőt nem kaptam rendesen, a tüdőmre nehezedett valami. Sötét volt. Éjszaka van?... Nem.. a szemeim vannak csukva. De mért nem tudom őket kinyitni?! Akárhogy próbálom nem.. megy.. Kérlek... Segíts nekem... se-segíts...

- SEGÍTSÉÉG! Ne-nem kapok levegőt!-ordibáltam ahogy csak bírta a tüdőm.
Nem tudtam hol vagyok és azt sem, hogy mit keresek ott, hogy milyen nap van és egyáltalán hány óra, kik vesznek körül és mi történt velem. Csak egy dolgot tudtam: Nincs minden rendben...
Léptek hangjára lettem figyelmes, abba hagytam az ordítás de még egyszer halkan ki mondtam, hogy segítség.
Valaki megfogta a vállamat, mély levegőt vett az illető.
- Nyugodjon meg hölgyem. Minden rendben lesz. Mi a gondja? Fáj valamije? Vagy..-kérdezte tőlem az idegen. Fiatal hangja volt, fiatal férfi han.g. Nem lehetett több 25nél.
- A..a...a szemeim. ne-nem tudom kinyitni a szemeimet.. - kezdtem megint pánik rohamot kapni, ahogy eszembe jutott, hogy eredetileg mi is volt a bajom.
- Kérem.. Choi kisasszony.. nyugodjon meg és feküdjön vissza. Ha ezt megteszi segítek a problémáján ígérem!.. Tudja én Dr. Kwon vagyok. Az orvosa. Ön pedig Choi kisasszony... balesetet szenvedett. Kirohant az úttestre és egy kamion elütötte. De nyugodjon meg már sokkal jobban van, ahogy látom. Rengeteg műtétet végeztünk önnel az elmúlt napokba. Ennyi műtétet, senkin sem végeztek el.
- Elütött egy kamion? - miközben az orvosom beszélt hozzám én hátra dőltem és lekerült valami a szememről.
Akkor ezért nem láttam eddig semmit sem, mert a szemem volt egy... - kinyitottam a szememet. - szemvédő? - néztem meglepődve a véres kis anyagra, ami a fiatal doktor úr kezében hevert.
- Doktor úr.. a-az mért kellett rám és mért véres? - kapkodtam a levegőért. Megint pánik roham felé közeledtem.
- Ne aggódjon.. csak a szemei is megsérült a balesetében.. és tudja.. új.. - annyira hangosan nyelt az orvos, hogy még én is hallottam. - szemeket kellett kapnia... - sóhajtott.
Szóhoz se jutottam. Megrémültem. Új szemek? Még melyik szervem lett új? Ekkor emlékek jutottak eszembe...
Végig lepörögtem előttem a balesetem előtti napok, órák... és utolsó percek. Hogy vita volt Jinhyung és Jaewook között, hogy elrohantam és Jaewook megijesztett, azért rohantam ki... vagy... nem is megijesztett, hanem kilökött? Igen.. ez volt.. kilökött én meg próbáltam elfutni.. nem az én hibám volt.. de mért tett volna velem ilyet, mikor megígérte, hogy vigyázni fog rám.. nem értem.. ne-nem.. minden olyan zavaros..
Gondolat menetemet az orvos zavarta meg..
- Jól van? Kérem ne kapjon pánik rohamot.. csak a szemeinek kellet újnak lennie.. egyenlőre... - sóhajtott még egyszer az orvos.
- Mi az, hogy egyenlőre? Még minek kell később újnak lennie? - háborodtam föl.
- A szívének. - nézett rám kissé nyugtalanul az orvos.
Ez még jobban letablózott, mint mikor a szemeimről volt szó. A szívemnek? De hát... annak az esélye, hogy egy olyat átéljek... 0,5%... a 100%ból... mért történik ez velem? Ekkora bűnt követtem volna el?
- De ne féljen.. elég sok esélye van a 100%-os felépülésre.
- Ezt hogy érti? Hisz egy olyan átültetés sok kockázattal jár és nem szokták túl élni...
- De maga él.. Choi kisasszony.. egy kamionos elütést nem lehet túlélni... és magának sikerült... az agya félig halott volt.. 2 hétig volt kómában és maga ma még is felébredt.. lát rendesen a szemeivel.. az összes műtéte jól sikerült... Legtöbb orvos vágya az ilyen élet mentés, mint a magáé... Én még 22 éves, fiatal orvos vagyok és még is már megéltem egy ilyet.. köszönöm... - hajolt meg előttem.
- Erre nem tudok mit mondani.. sajnálom.. - néztem magam elé.
- Ne keseredjen el... minden rendben lesz a műtéttel kapcsolatban.. ígérem.. - mosolygott rám bájosan.
- De mért van szükségem új szívre? - tettem fel a kérdésemet az orvosomnak.
- Mert a szíve roncsolódott a legjobban a balesetben. Nem fogja bírni sokáig. És felfogja adni a munkát. És..
- Ne folytassa.. kérem.. és nem lehet olyat csinálni, hogy nem kérek műtétet? - sóhajtottam egy nagyot.
- De akkor.. -kezdte volna el mondani a mondandóját, de megfogtam a kezét és rámosolyogtam.
Vette a célzást, tudta mi ezzel a célom. Meghajolt, majd kiment a szobámból. Egyedül maradtam.. Újra.

De nem sokáig.. Kopogtak az ajtómon. Letöröltem a könnyeimet, amik már egy picit az arcomra a száradtak, megigazítottam a hajamat, majd el hagyta egy halk igen, a számat.

Minhong, Taejoon és Jongmin jött be az ajtón. 

Minhong mosolyogva futott az ágyam mellé és megölelt engem. 

- Szia Mini! Jaj de jó látni téged. - simogattam meg a haját mosolyogva. Majd az arcát simítottam végig. Nedves volt az arca. Sírt. Megöleltem, hogy megnyugtassam. 

- Jól nézel ki. - mosolygott rám Jongmin.

- Köszönöm. - néztem a fiúra.

- És mi lesz veled.. lesznek még műtéteid? - tette fel kérdéseit Taejoon.

Rá pillantottam, nem volt valami nyugodt. Valami nagyon aggasztotta. De mivel nem csak ketten voltunk így hanyagoltam a kérdéseimet felé...

- Egynek még kéne lennie... de nem vagyok benne biztos, hogy végig csinálom.. - nyeltem egy nagyot.

- M-micsoda? De végig kell csinálnod azt az egy műtétet! - nézett fel rám, sírva Minhong. 

- Milyen az utolsó műtét? - érdeklődött Taejoon.

- Szívátültetés... -sóhajtottam. 

Taejoon ekkor megértette, hogy mért mondtam azt, hogy lehet, hogy mért nem csinálom végig. Jongmin is rájött csak a kis Minhong erősködött, hogy végig kell csinálnom.

De ráhagytam. Hadd mondja, majd ő is megérti.

....

Bejött az orvosom a szobámba a nővérek is bejöttek, meg még kitudja hány orvos vett körül. A nagy kérdés az volt, hogy végig csinálom-e az utolsó műtétet...

De én még nem döntöttem el... Nem tudom.. Mitévő legyek..

Ha nemet mondok.. meghalok.. pár napon belül.. szenvedni fogok.. de ha kérem akkor élhetek tovább.. de más szívével.. ne-nem tudom mit tegyek..
De lehet azt fogom kérni, hogy altassanak el.. hogy szép csendben haljak meg... mint ahogy a kutyám halt meg kislány koromba... meghalt még mielőtt szenvedett volna... szép halál az ilyen.. bár soha se így képzeltem el.. mindig azt hittem, hogy úgy fogok meghalni, hogy szép csendben elalszok.. az öregedő férjem mellett... Ő mellette...

Azt hiszem.. Meghoztam a döntésemet... Igen.. meghoztam...

~

( Jinhyung szemszögéből )

Az utcán sétáltam, mikor megcsörrent a telefonom. Zsebembe nyúltam és kivettem onnan.
- Haló.
- Jinhyung.. azonnal gyere a kórházba.. Jinah-hoz... Jinah lehet, hogy azt fogja választani, hogy meghal a gyógyulás miatt.. nem akar többet élni, mert szerinte nagy hibát követett el... azt gondolja, hogy már nincs értelme élni... AZONNAL GYERE IDE! - ordított a telefonba Jongmin.
Letettem a telefont. És elkezdtem rohanni a kórházba. Nagyon gyorsan szaladtam, amennyire csak bírtam. Még mindig ő rá gondoltam, csak ő járt a fejembe.. és az a rengeteg szörnyűség amit vele tettem mikor ittam. Én vagyok a hibás mindenért én követtem el a hibát, nekem kéne a halálon gondolkoznom és nem neki. Oda kell érnem.. MUSZÁJ!
Már csak 2 utcányira volt tőlem a kórház. Futottam még mindig teljes erőből, egy kis pillanatra se akartam megállni. Féltem, hogy akkor nem érnék oda..
Odaértem. Ott voltam a kórház előtt. Befutottam. A pultoshoz hozzá se szóltam csak futottam föl felé a lépcsőn. Befordultam a folyósora. És velem szembe jött Taejoon. Szégyelltem magam. Lehajtottam a fejemet és elakartam mellette futni de elém állt.
- Nagyon szenvedett miattad.. és nem voltál itt mellette... ez csak a te hibád, hogy ez történt.. - mondta elkeseredve - utolsó perceiben is azt suttogta, hogy téged szeretett... meg se érdemelnéd.. - majd a kezembe nyomott egy nyakláncot.
A közös nyakláncunk volt az Jinahval. Egy gyűrű volt a medál. Én adtam oda neki... és most.. az én kezembe van az övé is...
Nem akartam többet Taejoon előtt állni, kikerültem és tovább futottam. Jinah-hoz... a... szerelmemhez... Folytak a könnyeim.. tudtam, hogy késő, de még reménykedtem... szorítottam a nyakláncot. Majd megláttam a többieket a folyosó végén. A műtő ajtó előtt álltak. Szomorúak voltak. Belevertem egyet a falva és elordítottam magam. Tudtam.. tényleg elkéstem..

Felvillant az ajtó felett a zöld lámpa. Kinyílt az ajtó. Mindenki oda nézett. Kitoltál Jinaht az orvosok. Láttam az arcukon nekik is a szomorúságot. Megálltak előttem az ággyal és arrébb mentek. Letérdeltem. Szóhoz se jutottam. Jinah arca ugyan olyan volt mint mindig. Mosolygott. Az utolsó percében is mosolygott... Megfogtam a kezeit. Zokogtam a lány teste felett. Nyakába visszaakasztottam a nyakláncunkat és kapott tőlem még egy utolsó csókot Jinah.. majd a testére borultam sírva.. miközben azt kiabáltam, hogy miért... miért halt meg.. ő?!....

Örökké.. emlékezni fogok.. rád.. Jinah!

To be continued

9. fejezet

OFS - csillagok az égből

9. fejezet

Rossz ember voltam mindig is, az is maradok...!

( Jinhyung szemszögéből )

Mindenki azt gondolja.. én vagyok a banda jó fiúja.. nincsenek botrányaim, nem történnek velem kínos dolgok, folyton mosolygok és a népszerűséget eltekintve normális életem van.. hát aki így gondolja, az nem ismer.. én nem ilyen vagyok... egy rossz ember, aki mindent elront.. igen, ez vagyok én... - Lee Jin Hyung 

Senki se látja igazából, hogy mi van velem és Jinah-val.. azt persze mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, de hogy igazából milyen a kapcsolatunk azt, csak mi ketten tudjuk.. meg még egy harmadik személy.. Régóta tudtam, hogy ez van, hogy ezt a kedves.. aranyos, szerethető, tökéletes lányt tönkre teszem, aki próbál tovább állni, de nem megy neki.. ragaszkodik hozzám (?) lehet.. De inkább kezdem az elején.. 

Egyik nap, mikor a próbáról mentünk haza az OFS-el..

- Na most nagyon jók voltunk skacok! Tuti nagy sikerünk lesz a koncerten.. - futott ki az utcára nevetve, Jongmin. Majd oldalra nézett. Csak úgy sugárzott belőle a boldogság, de pár pillanat múlva, a mosoly ráfagyott az arcára és helyette ott ül kerek arcán a meglepettség és egy aprócska düh is. 

Ekkor még nem tudtam mi történt...

- Mi az Jongmin? - léptem mellém (Jinhyung). Oldalra néztem és megpillantottam azt, amit soha se akartam látni. Annak a látványa, amit ott láttam, örökre bele vésődött az emlékezetembe, soha nem fogom tudni elfelejteni.

- JINAH! Mit csinálsz??? - kiáltott fel teljesen kiakadva Minhong.

Jinah rémülten felénk nézett. Elengedte az eddig ölelésébe tartott az egyik banda énekesét, Yoon Jae Wook-ot. 

- É-én.. - könnyek gyűltek, gyönyörű szép szemeiben. Teljesen el volt keseredve, szóhoz se jutott. Láttam rajta. Ismerem már ezt a reakcióját. - sa-sa-sajnálom.. - és ezzel a lendülettel, könnyeivel együtt elrohant onnan. Messze tőlünk.

Jongmin nagyon mérges lett. Elindult, feszülten Jaewookhoz. Taejoon, megfogta a kezét, visszarántotta. Minhong is lefogta Jongmint. Összevissza kapálózott.

Nagyon nyeltem, de nem tudtam magamat türtőztetni. Odamentem hozzá, megálltam előtte.

- Te rohadt szemét láda! Mit csináltál a barátnőmmel? - ordibáltam vele.Talán kicsit túlzásba vittem, de már késő ezen gondolkodni.

- Én semmit. Te mit tettél vele? Te barom! Gondolkozz már el! Teljesen tönkre tetted.. teljesen! És csak menekülni akart, de tőled nem tudott, teljesen magadhoz láncoltad.. képtelen volt megszökni, vagy bármit is tenni ez a dolog ellen! Én meg itt voltam. És hozzám jött, nekem öntötte ki mindig a lelkét az én vállaimon sírt, én tettem boldoggá, soha se te! Mindent elrontottál te idióta. Mindent! Nem ő hagyott el téged, hanem te lökted el magadtól, te kényszerítetted erre őt! Ő nem hibás semmiben se. Tőlem meg is verhetsz engem.. de szeretem őt. Jobban mint te! Én minden jót megtudok neki adni. Soha nem bántanám meg! Soha! Nem úgy mint te... tch.. - osztotta nekem az észt Jaewook. Eléggé ideges volt és el kell ismernem, de.... IGAZA volt. 

De hirtelen nagyon ideges lett és bevert nekem egy nagyot. Az arcomba kaptam, eléggé erőset ütött, mit ne mondjak. Nekem se kellett több. Fellöktem és ráugrottam elkezdtem ütni az arcát, de ő csak védekezett, alig érte pár ütésem. Taejoon és Yongjoon szedett le róla, alig bírtak lefogni, de még egyszer beletudtam rúgni ő meg még egy ütés lekevert nekem.. a mellkasomhoz.. a szívemnél, kaptam meg az utolsó ütést. 

Ömlött a vér a számból és az orromból. Pedig nem kaptam sok ütést, ő többet kapott, de neki is vérzett az egész arca, ez egy kicsit akkor vigasztalt.. most már csak sajnálom, hogy ezt tettem, de eluralkodott rajtam minden.

Jongmin se volt másképp, hirtelen odaugrott Jaewook-hoz és fejbe rúgta. Erősen és precízen rúgott. Taejoonék odarohantak hozzá, hogy lefogják. Jaewook az autójának repült. Ekkor jelent meg a bandájuk vezére, Choi Jun Hwa. Lefogta Jaewook-ot még mielőtt neki menne Jongmin-nek is. Csak fogta és kiabált. Ezek a részek teljesen kiestek nekem. Se hang, se kép. Talán az agresszió miatt, ami bennem volt ilyenkor...

Megfogtam magam és hazamentem. Belerúgtam egy kukába az utcán, ezt még látták a többiek is. Majd eszeveszettül elkezdtem rohanni haza. Rengeteg ember mentem neki. De nem is zavart ilyenkor.. csak rohantam minden bocsánat kérés nélkül, olyan érzés volt, mintha egyedül lennék a világban. Csak én és a harag meg egy aprócska bánat. Ennyi...

Mikor hazaértem. Üvöltöttem, teli torokból, addig ameddig bírták a hangszálaim. Felmentem az emeletre, bementem a fürdőszobába és ruhástul beálltam a zuhanyzóba és engedtem magamra a hideg vizet, hogy egy kicsit magamhoz térjek, de mit ne mondjak... nem sikerült. NEM! Csak rosszabb lett.. Előttem lebegtek közös emlékeink Jinah-val. Láttam magam előtt mindent.. mindent amit tettünk, amit mondtunk egymásnak.. amit éreztünk egymás iránt.. 

Kiléptem a zuhanyzó alól, és belevertem ököllel a tükörbe. Teljes erőből. Még a vizet se zártam el, csak folyt le a lefolyón, ugyan úgy, ahogy az életem lefolyt.. lepergett a mai napon. 

Kimentem a fürdőszobából, berontottam a szobámba.. felrúgtam a kis asztalom, a másik asztalról mindent lesöpörtem a kezemmel, a poharak és a lámpám szilánkosra tört, papírok repkedtek a szobámban, a dalaim voltak azok, amiket együtt írtunk. A saját kis tükrömnek dobtam a kis székemet, ezt a tükröt is sikeresen eltörtem. Odamentem a fényképeinkhez és széttéptem őket.

Észre se vettem, hogy közben ott állt az ajtóban Minghong és Yongjoon. Minhong oda akart jönni hozzám, hogy megnyugtasson, de Yongjoon lefogta. Félt, hogy még a végén Minit is megütöm, teljesen jogos volt ez a döntése.. lehet, hogy képes lettem volna rá. Rájuk néztem.. majd sírva a szobám közepén a földje rogytam és a fejemet fogtam.. és csak sírtam és sírtam. 

- Jinhyung! Gyere gyorsan! - ordított fel Taejoon. 

Nagyon zaklatottnak tűnt a hangja, így siettem hozzá. Telefon volt a kezében. A többiek falfehér arccal nézték a földet. Csönd volt. Túlságosan is.. megrémültem.

- M-mi az? Baj van? - érdeklődtem.

- Igen.. - sóhajtott Taejoon. - Most hívtak a kórházból.. Jinah..

- MI VAN VELE? MI TÖRTÉNT VELE? - vágtam félbe a mondani valóját. Mikor meghallottam a nevét, elborult az agyam. A sokk kerülgetett. Falfehér lett nekem is az arcom mint a többieké is. Csak néztem ki a fejemből...mikor...

- Elütötte egy.. - nagyot nyelt Yongjoon. - kamion.. és... 1%-ék esély van arra, hogy túl élje.. háromnegyed részben halott.. 

- M..mi? - nem hittem a fülemnek. Hogy történhetett ez? Miért nem figyelt jobban.. egyáltalán, hogy tudta elütni egy kamion.. Mit csinált?...

- Miután megleckéztettük Jaewook-ot.. ő addig ott figyelt minket, mint ahogy kiderült a sarokról nézte a jelenetet és megrémült.. elkezdett rohanni, ő se tudta merre.. szerintünk.. meg volt zavarodva és félt.. mert tudta, hogy rosszul cselekedett.. és arra ment Jaewook is és megrémült tőle.. vérzett a feje és ideges volt.. és balra fordult és arra kezdett elrohanni.. de nem figyelt, és nem vette észre, hogy az az úttest és kifutott.. pont mikor arra ment egy kamion. Könnyek miatt, gondolom nem sokat látott.. és a kamionos nem figyelt és elütötte Jinah-t... Utolsó kiáltása az volt, hogy... 'Jinhyung...' majd..

- NE FOLYTASD! - üvöltött egy nagyot Minhong és potyogtak a kicsi könnyei, majd a földre esett. - Ne folytasd kérlek.. - zokogott.

Ha eddig nem kaptam sokkot.. most biztosan azt kaptam. 

Mért vele történt ez és mért nem velem.. Nem halhat meg.. NEM!... Én voltam mindenbe a hibás és mért őt bünteti az Isten... ? Mért nem engem? Mért azt bántja aki a mindenem és szeretem, aki semmit sem tett, csak szenvedett és menekülni próbált? Olyan nagy gond ez, hogy ő még így is szeretett engem.. amilyen voltam vele.. senki se tudja, de néha nagyon agresszív vagyok és néha megütöttem Jinah-t elborult az agyam.. volt, hogy sárga földig leittam magam és úgy molesztáltam.. én bántottam őt és nem ő engem! Kérlek szépen Jó Istenem.. ne őt büntesd hanem engem.. élje túl kérlek.. és vedd el inkább az én életem...

Az ablakban ülök.... és nem merek elmenni a kórházba...félek.. nagyon félek!...
Kérlek.. éld túl... Jinah..

Vajon túl éli Jinah? Mi lesz Jinhyung és Jinah kapcsolatával? És mi lesz Jaewookkal? Miért tette ezt Jinah, mi az eredeti oka? És mért kavart mással?

Ki derül a következő fejezetből.

Maradjatok velünk. (:

                          To be continued

Különk iadás: Kellemes ünnepeket!

Kellemes ünnepeket kíván az OFS összes banda tagja és további OFS fici szereplői (: És persze én is Kellemes Ünnepeket kívánok minden OFS rajongónak és mindenkinek aki olvassa a ficimet. (: ♥

( Ez a külön kiadás, nem folytatása az eddigi részeknek! )

OFS - csillagok az égből

Külön kiadás

Legszebb ünnep!

Ropog a fa a kandallóban és kellemes meleget áraszt szét a nagy szobában. A kandalló felet, kis kampókra névre szóló zoknik vannak felakasztva. Mindegyik piros színű, csak a méretük más. A legnagyobb Jinah-é, aztán jön Taejoon, majd Jongmin, Jinhyung, Yongjoon és végül a kis Minhong. Mindhongé a legkisebb zokni.
A kandallótól nem messze áll egy nagy fenyőfa. Még csupasz, semmi sincsen rajta.

- Hol van a macis díszem, Taejoon? Nem találom a dobozban.. - kérdezte kétségbe esve Minhong.
- Itt van a kezemben Mini. - ordibált oda Minhongnak, Jongmin aki a fa előtt állt.
- Jaj köszönöm Jongmin. - rohant oda hozzá, kivette Jongmin kezéből a macis fa díszt és megölelgette.
- Milyen aranyos vagy Minhong. - jelentette ki csillogó szemekkel, odament hozzá és megölelte Minhongot, aki még mindig a kis fa díszét ölelgette.
Taejoon csak mosolygott, meg se szólalt, nagyon örült.. végre békés, boldog karácsonya lehet neki.
Rezegni kezdett a zsebében a telefonja. Kivette és mikor meglátta ki az. Meglepődött. Kiment a szobából és felvette a telefont.
- Igen.. Tessék? - szólt bele, komoly hangon Taejoon.
- Szi-szia Taejoon. Kiyo vagyok. Tudod a..
- Tudom ki vagy. - vágta félbe a mondandóját Kiyonak.
- Akkor rendben van. É-én csak azért hívtalak föl, hogy Kellemes Ünnepeket kívánjak neked.. bár nem így akartam.. hanem személyesen.. de
- Elmegyek érted. 10 perc és ott vagyok. - jelentette ki Taejoon.
- Hogy mii? -ordította bele a telefonba, csodálkozva Kiyo.
- Jól hallottad, elmegyek érted. És akkor velünk töltheted a karácsonyt.. Velem..
- Ühm. ne-nem is tudom.. - harapdálta a száját Kiyo.
- De én tudom. Szeretném veled tölteni.. a karácsonyt. - nyögte ki, nagy nehezen Taejoon.
- Re-re-rendben. Akkor várlak. - mondta, dadogva Kiyo, miközben teljesen elvörösödött és legszívesebben sikított volna örömében.
- Oké.
Letették a telefont. Taejoon felvette a kabátját és elindult kifelé.
- Mindjárt jövök fiúk. Addig díszítsétek fel a fát, mert hozok magammal egy vendéget. Na sziasztok. - megfogta Taejoon a kocsi kulcsot és kiment az ajtón, beszállt az egyik kocsiba és elment Kiyoért.

- Vajon ki lehet az a vendég? - kíváncsiskodott Minhong.
A fa már félig fel volt díszítve. Volt rajta kis mikulás, voltak rajta égő sorok és rajta volt már Minhong macija is és még rengeteg dísz volt rajta.
- Nem tudom, de majd kiderül. Nem sokára. - mosolygott Minhongra Jinhyung.
- Itt vagyok.. pontosabban vagyunk! - szólt be a nappaliba Yongjoon. Ledobta a kabátját a kanapéra. - Várj segítek levenni. - jöttek kintről a hangok.
- Köszönöm. - szólalt meg egy lány.
- Na menjünk be. - mondta az idegen lánynak Yongjoon.

Yongjoon, belépett a lánnyal a napaliba.
- Siah! - kiáltott fel Jinah és odarohant megölelgetni. - Jaj de jó, hogy te is eljöttél. - ölelgette a lányt.
Akit már mindenki ismert, mert... ( kiderül a következő fejezetekből )

Jinhyung valamit kalapált az ajtó felett. Oda nézett mindenki és megláttál, hogy egy fagyöngyöt kalapál föl.
- Most mért néztek így? Egyik amerikai haverom mondta, hogy náluk így szokás.. tudjátok.. akik beállnak alá, azok csókolóznak, már mint kell...
- Tudjuk Jinhyung.. - mondta Minhong, aki büszkén mosolygott, mert feldíszítette a fát. Már csak a csúcs dísz hiányzott, amit majd csak akkor raknak föl, ha már mindenki itt van.

- Na megérkeztünk. - ordibált oda a többieknek Kei, a banda jó barátja.
- Végre. - ugrott le a létráról Jinhyung.
- Sziasztok. - lépett be mosolyogva, Mimi a banda szintén jó barátja.
- Sziasztok. Azt hittük, hogy már soha nem értek ide. És hol van Nayu? - kérdezte Jongmin.
- Nem tudom. Nem vette föl a telefont. - sóhajtott Kei. - De biztos megint elaludt. - nevetett a lány.
- Remélem. - vakarta meg idegesen a fejét Jinhyung. - Na de fent van a fagyöngy. Tádáám. Hát nem vagyok szuper? - nevetett.
- De az vagyok Jinhyung. Nagyon. Csak senki sem áll még alatta, rajtad és a létrán kívül. Szóval.. Jinhyung.. csókold meg a létrát.  - nevetett visítva Jongmin.
- Hogy mi? Na ne már. - tiltakozott Jinhyung.
- Csókot! Csókot! Csókot! - kiáltozták a többiek.
- Na jól van.. belemegyek ebbe a kis játékba. - mondta Jinhyung. Közelebb lépett a létrához és nyomott egy puszit, a koszos, hideg egyik "lábára".
A többiek sikítva, visítva nevetnek ezen a kis eseményen.
- Na mi ez a nagy ricsaj? - jelent meg mögöttük Taejoon. - Még a szomszédok is kijöttek az udvarra. Azt hitték malacok vannak az utcán. - rázta a fejét Taejoon.
- Csak Jinhyung felrakta a fagyöngyöt és a létrát meg kellett csókolnia, mert ők ketten álltak alatta. - mesélte el gyorsan, tömören a nevetés okát Minhong.
- Akkor már megértem mért nevettetek. Amúgy.. ő itt Kiyo. Még nem ismeritek. Egy nagyon.. kedves ismerősöm.. közeli ismerősöm. - mosolygott Taejoon, a mellette álló lányra.
- Szi-sziasztok. Kiyo vagyok. - mosolygott a lány a többiek.
Mindenki köszönt neki, bemutatkoztak neki. De még mindig nem volt itt mindenki. Még vártak pár ismerőst.

- Jinah, itt van az egyik meglepetésed. Gyere. - szólt oda Jinhyung, Jinahnak, aki a kanapén ült.
- Meglepetés? - indult el Jinhyunghoz Jinah.
- Igen az. Nézd csak kik jöttek el. - mutatott az ajtó felé a fia.
- Jaj istenem. El se hiszem. Csajok, hát itt vagytok? - kapott a szája elé Jinah, öröm könnyek gyűltek össze a szemében. Oda futott a két legjobb barátnőjéhez és szorosan megölelte őket. - Jaj de hiányoztatok nekem. Úristen.
- Te is nekünk Jinah. - mondta a kisebbik lány, Minah.
- Nagyon jó végre itt lenni, és látni téged. - nyomott egy puszit a vörös/piros hajú lány, Loly Jinah arcára.
Jinah Jinhyung felé fordult.
- Ezt te szervezted meg, hogy itt legyenek? - mosolygott a fiúra Jinah.
- Igen.. én voltam. - mosolygott vissza a lányra, Jinhyung.
Jinah odarohant a fiúhoz, nyakába ugrott és jó erősen megölelte.
- Köszönöm.. köszönöm... köszönöm. Nagyon köszönöm. - hálálkodott a lány.
- Juuuuuuuj! - kiáltott fel nevetne Jongmin.
Jinahék odanéztek mert nem értették mi a baja Jongminnek. Jongmin meg Jinahék fölé mutatott, aki a fagyöngy alatt álltak.
Mind a ketten elvörösödtek és elugrottak onnan.
- Csókot! Gyerünk alatta álltatok.. muszáj ez a szabály! - ordítozott Kei.
- Jól van.. Jól van. - Jinhyung odalépett pirulva, mosolyogva Jinahhoz. Megfogta az állát, mélyen bele nézett a szemében és lágyan, hosszan megcsókolta a lányt.
A többiek tapsoltak, fütyültek, ugrándoztak örömükben. Mindenki örült ennek az eseménynek.

Bement mindenki a nappaliba, leültek a kanapéra és a fotelekre és elkezdtek nézni egy karácsonyi kis filmet.
Ekkor rohant be, magassarkúban, szépen kiöltözve, fekete masni a hajában.
- Sokat késtem? - kérdezte lihegve, az Taejoon sztájlisztja, Mei.
- Nem nem késtél sokat. Na még kit várunk? - kérdezte türelmetlenül Minna.
- Én várok valakit.. de Ő nem tud jönni. - sóhajtott Jongmin és a kis fényképet nézegette, amit a zsebéből vett elő.
- Sajnálom Jongmin. - ölelte meg Minhong, Jongmingot.
- Semmi baj öcskös. - mosolyodott el halványan a fiú. - Minden rendben van.
- Na akkor szerintem kezdjük el a vacsorát. - jelentette ki éhesen Yongjoon. Megfogta Siah kezét és elindultak az asztal felé. Próbálta kikerülni a fagyöngyöt, de nem jött össze Yongjoonnak.
- Nem kerültem ki igaz? - kérdezte Yongjoon a többiektől.
- Nem! - jelentette ki Mimi.
- Jól van.. - sóhajtott Yongjoon és egy finom puszit nyomott Siah ajkaira.
Aki elpirult. Hirtelen köpni, nyelni nem tudott. Kész csoda, hogy levegőt nem felejtett el venni.
A többiek ezután, kikerülték és úgy ülték körbe a nagy asztalt az ebédlőben.
- Valaki mintha hiányoznak. - mondta Minhong, akinek nagyon hiány érzete volt.
- Szerintem mindenki itt van. - vont vállat Jongmin.

Mindenki megette az ennivalóját és a fa köré gyűltek.
- Na akkor jöjjön a csúcs dísz majd az ajándékok.

Ajtó kicsapódott, a legnagyobb hangzavarral. Beviharzott egy lány. Törölköző volt még a haján, kész csoda, hogy ruha volt rajta. Elővett valami, nehezet és nagyot a táskájából és már kattant is az a valami.
Mindenki hátra nézett és észre vették a banda fotósát. Aki lihegve, nyomogatta a fényképező gépét.
- Sa-sajnálom, hogy ennyit késtem, de elaludtam a kádban. - lihegett még mindig a lány.
- Semmi baj, Nayu. Elnézzük neked. - nevetett Taejoon.
- Mondtam, hogy valaki hiányzik! - kiáltott föl Minhong.
- Jól van igazad volt, most az egyszer. - borzolta meg Mini haját, Jongmin.
Nayu levette a fejéről a törölközött, beállította a fényképezőt egy biztos helyre, megnyomott egy gombot és odafutott a többiekhez, akik már a fa előtt álltak, fényképezésre készen állva.
Minhong állt középen. Jongmin előtte feküdt. Tőlük jobb állt Taejoon, mellette Kiyo, akinek a derekát fogta. Taejoon közvetlen, közelében volt Mei, aki próbált minél közelebb lenni Taejoonhoz. Mellettük voltak Yongjoon és Siah. Yongjoon puszit nyomott Siah arcára. Mellettük állt Kei, Minna és Nayu, a banda jó barátjai. Bal oldalon állt Jinhyung és Jinah. Jinhyung, Jinahnak mutatott szamár fület, Jinah meg Jinhyungot ölelte. Jinah mellett állt a két legjobb barátnői, Loly és Minah, akik hozzábújtak Jinahhoz. Még mielőtt elcsattan volna a készülék, még mielőtt elkészült volna a kép, elővette a kis fotót, a szerelméről Jongmin és az arca mellé rakta, hogy látszódjon.
- És akkor háromra mindenki ordítsa, hogy 'Kellemes ünnepeket!' - mondta Nayu.
- 1
- 2
- 3
- Kellemes Ünnepeket, kívánunk mindenkinek! - ordította a kis csapat és azzal, elkészült a kép.


Kellemes, ajándékban gazdag Boldog Karácsonyt és Kellemes, Boldog Újévet kívánok MINDENKINEK!