OFS - csillagok az égből
12. fejezet
Az ügyfelek
( Taejoon szemszögéből )
Döntések és döntések... nem a kedvenceim, az biztos. Nem szeretek dönteni.. főleg nem ilyenekben. De, ha a szükség hozza, akkor kénytelen vagyok döntést hozni. Most is így kellett tennem....
- Igen. Értettem. Köszönöm szépen, akkor holnap 11kor várlak az irodámba. Hello. - tettem le a telefont, majd nagyot sóhajtva beletúrtam a hajamba.
- Valami baj van? - jött be Kiyo a kezében két darab csészével. Az egyikbe kávé volt a másikba meg tea.
- Nem semmi. Csak elintéztem az ügyemet és nem vagyok benne biztos, hogy jól döntöttem. - mosolyogtam a lányra.
- Nem hozhatunk mindig jó döntéseket. - mosolygott rám vissza Kiyo.
- Ezzel tisztába vagyok, de ha ilyen fontos, nagy dolgokról van szó, akkor mindig fél az ember, hogy mekkora hibát fog azzal az üggyel létre hozni.
- Hát remélem nem nagyot. Bár.. mondjuk ez egy eléggé fontos ügy.. - gondolkozott.
- Lesz ami lesz.. - vettem el a kezéből a csészémet. - Köszönöm. - adtam a szájára egy puszit.
A lány teljesen belepirult. És csak mosolygott rám. Szerintem nem tudott megszólalni annyira zavarba jött. Nem szoktam vele ezt csinálni, szóval váratlanul érte. De annyira feszült voltam ez az ügy miatt, hogy nem figyeltem semmire se.
Múltkor is a színeseket és a fehéreket egybe raktam bele a mosógépbe, meg a telefonomat is beraktam. Annyira el vagyok mélyülve a gondolataimba, hogy észre sem veszem mit teszek.
De, ha jól vettem észre ez most nem zavarta a lányt. Nem is csodálkozom. Hisz Kiyo szerelmes belém. Csak erről soha se akartam tudomást venni. Annyira féltem ezt a lányt. Mert akkora kincs és nem akarom, hogy kárba vészen, hogy valami baja legyen, hogy megbántsam.. nem szeretném.. és ezért...
- És akkor kikre is gondoltál? - vágta félbe a gondolataimat, Kiyo. Miközben a papírjaim között kutatott.
- Nem ismered őket. Most lettek nem rég felfedezve. De nagyon jók én is csak véletlen találtam rájuk, már rég óta gondolkoztam rajtuk.. de úgy gondoltam, hogy akkor sokan lettünk volna.. de most így... muszáj volt ezt tennem. - sóhajtottam megint egy nagyot.
- Na nyugi Taejoon.. nem lesz semmi baj.. - mosolygott rám Kiyo, letette a csészéjét, odajött elém, mélyen a szemeimbe nézett és megölelt. Éreztem, hogy nem ezt akarta volna, de mást nem mert tenni, így inkább ezt választotta.
Szorosan ölelt engem, mintha soha se akart volna elengedni, de ez nem tartott sokáig...
- Taejoon, itt a ruhád holnapra.. - jött be az ajtón, Mei, az 'öltöztetőm'. - Ohh.. meg zavartam valamit?!! - nézett kicsit féltékenyen Kiyora.
- Semmit... - mondta durcásan Kiyo.
- Jaaj köszönöm szépen Mei. Nagyon aranyos vagy. - mosolyogtam a lányra, majd kivettem a kezéből a ruhámat. - Holnap 6kor kelsz, jössz velem az irodába. Rendben?
- De az ügyfél csak 11re jön. M-mért olyan korán? - siránkozott Mei.
- Mert el kell még előtte intézni egy csomó mindent, még mielőtt megjönnének, hogy minden rendben legyen. - magyaráztam meg neki.
- Rendben. Értettem. Akkor megyek is aludni. - sóhajtott fel a lány, majd sarkon fordult, és átment a szobájába.
- Tch... ez a lány.. - mondta kicsit undorodva Kiyo.
- Mért szerintem aranyos lány, és nekem sok mindenbe segít. - értetlenkedtem. De nagyon jól tudtam, hogy neki mi volt a baja Meivel.
- Ja persze.. - durcázott Kiyo.
- Ma itt alszol nálam? - tettem fel a kérdést.
Kiyo megint rettentően zavarba jött és csak pislogott összevissza. Azt sem tudta, hogy mit mondjon, vagy hogy egyáltalán miért kérdeztem tőle ilyet, mi ezzel a célom.
- Nyugi, semmi rosszat se akarok. Csak jó lenne, ha itt aludnál, de ha csak te is szeretnél. Akkor? - kérdeztem rá megint. Hát ha most több esélyem lesz.
- Re-rendben. - dadogta a lány, vörös arccal.
- Ohh remek. Akkor megágyazok. Addig menj el fürödni. Adok neked pólót.. öö.. meg egy nadrágot. Oké? - mosolyogtam a lányra és már szaladtam is a szekrényemhez. Kivettem egy nagy szürke pólót, meg egy... fekete minta nélküli boxert. Más rövid nadrágom, ami kényelmes is nem nagyon volt. Odaadtam a kezébe. Ő bement a fürdőszobába én meg addig megágyaztam magunknak.
Nem kevés idő volt, mire kijött a fürdőből. Az én ruháim voltak rajta a haja meg fel volt kötve. Kicsit zavarba volt, ha jól vettem észre. Most annyira nem látszott rajta.
- Valami baj van? - néztem rá aggódva.
- Ne-nem.. csak kicsit zavarba ejtő, hogy a te... ühm.. boxered van rajtam.. - sütötte le a szemeit.
- Ööö. Tiszta. Ki lett mosva, szóval tiszta. Meg ezt nem nagyon szoktam hordani. Szóval.. - magyarázkodtam.
- Nem.. nem ezzel van a baj. Csak az, hogy ez a tiéd.. é-érted? - mondta pirulva.
- Ja igen.. értem. - mosolyogtam a lányra. - Na de menjünk aludni, mert én korán kelek. Te még aludhatsz nyugodtan tovább.. Ha minden jól megy 2re itthon vagyok.
- Értettem. - mosolygott vissza rám.
Befeküdtünk az ágyba. Nagy francia ágyam volt, szóval bőven elfértünk rajta. A hátamon feküdtem, ő meg a hasán. Elég nagy volt a távolság köztünk, kicsit félt tőlem, de nem tudom miért. Semmi rosszat nem akartam vele csinálni, csak, ha a közelembe van, akkor olyan nyugodtnak érzem magam, higgadtnak....
- Mért félsz tőlem? - törtem meg az öt perces csöndet.
- Nem félek tőled. - válaszolt.
- Akkor meg? Mi a baj? - értetlenkedtem.
- Az érzéseimtől félek... vagyis... tudom, hogy.. ha a közeledbe vagyok.. a rózsaszín felhők mindent eltakarnak.. és..
Félbe vágtam a mondandóját azzal, hogy megfogtam és közelebb húztam magamhoz. Kicsit rajtam is volt.
- Ettől nem kell félned. - mosolyogtam. - Nekem nem tudsz fájdalmat okozni, akármit teszel. Kérlek. Ne légy velem ilyen. - sóhajtottam.
- Rendben. - mondta. Olyan hangja volt, mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről... egy nagy teher.
Felnézett rám és rám mosolygott, majd ráhajtotta a fejét a meztelen mellkasomra és a kezét is rám rakta. Éreztem ahogy melegszik az arca. Elég nehéz volt visszatartani a nevetést.
A derekára raktam a kezemet és kicsit még közelebb húztam.
Lehunytam szemeimet és szerintem azonnal el is aludtam. Rég aludtam ennyire jól, de szerintem mindenki ilyen jól alszik, hogy ha olyan van mellette, akit nagyon szeret...
-Taejoon! Kelés van! - jött be a szobámba Mei. - Ohh bocsánat. É-én nem tudtam, hogy... izé.. ti..
Azonnal kinyitottam a szemeimet. Lenéztem. Kiyo még mindig a mellkasomon feküdt. Elmosolyodtam, majd a rémült Meire néztem.
- Nem zavartál meg. Mi csak aludtunk. - puszit nyomta Kiyo homlokára, majd kicsit arrébb raktam és kimásztam az ágyamból. Csak egy boxer volt rajtam. - Mindjárt felöltözök. Rendben?
- Ööö.. o-oké.. - válaszolta dadogva Meire.
A lányra néztem és észre vettem, hogy a feje vörös. Elsőnek nem esett le, de aztán rájöttem.
- Jaj bocsi. - magamra raktam a takarómat és megint a lányra néztem. - Készülődj te is. Én gyorsan kész leszek.
Meg se várta, hogy befejezzem a mondatomat, rohant kifelé. Nagyon zavarba hoztam.
Levettem magamról a takarót. Felvettem a már kikészített ruhákat. Egy fekete öltönyt, fekete nadrággal és egy fehér inget vettem fel, fekete nyakkendővel, szürke zoknival és fekete lakkos cipővel. Megfésültem a hajamat, már fodrászhoz kéne mennem, jó hosszú. Befújtam magam egy kis kölnivel, fogat mostam és kész is voltam.
Kiyora pillantottam, még mindig aludt. Nagyon aranyos volt, ahogy szuszogott és szorította magához a takarót, mintha én lennék ott. Leültem az ágy szélére, hogy adjak a homlokára egy puszit, mikor megszólalt...
- Taejoon.. Taejoon.. - suttogta.
- Mondjad.. itt vagyok. - mondtam csodálkozva. Hisz meg voltam győződve arról, hogy alszik.
- Szeretlek.. - mosolygott, majd tovább szuszogott. Úgy látszik álmában beszélt.
- Én is téged.. - mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit a homlokára, a kis levelet leraktam mellé, majd kimentem a szobámból.
6ra értünk be az irodába. Nem volt semmi forgalom se. Pedig ilyenkor aztán szokott lenni.
- Szóval. Elő kell keresnünk egy csomó papírt... meg meg kell írnunk párat... meg fel kell készülnünk a kérdéseikre... tudni kell rendesen a válaszokat... felkészültnek kell látszanunk, mert jó lenne, ah elfogadnák és minden rendben lenne. - mondtam Meinek. Leültem a székembe és az asztalon heverő papír kupacot néztem. Ezt is el kell rendezni. Rendet kell tenni. Mindennek rendben kell lenni 11re, mire megérkeznek! - adtam ki a parancsot.
- Na ne légy ideges Taejoon, minden rendben lesz. - mosolygott rám Mei. Hátam mögé lépett és elkezdte masszírozni a vállaimat.
Nem fogok hazudni... nagyon jól csinálta és nagyon is jól esett ez most nekem, mivel nagyon feszült voltam. Ideges voltam a 11 miatt. Izzadt a kezem és folyt rólam a visz, melegem is volt.
- Jaj köszönöm szépen Mei, ez nagyon jól esik nekem. - mosolyogtam.
Nagyon gyorsan szaladt az idő. Hamar itt lett a 11 óra. Asszem mindenre felkészültünk. A papírokkal minden rendben. Mindent megírtuk, előkészítettük. Remélem jól fognak menni a dolgok...
Negyed órás késés után megérkeztek a vendégeink.
- Jó napot. - álltam fel a székemből és megindultam feléjük. Mind a hármukkal kezet fogtam. - Üljenek le. - mutattam a négy szék felé.
- Várunk még valamit? - kérdezte az egyik úr, mikor leült a székébe. Kicsi, duci, szakállas férfi volt. Már 40 felett lehetett.
Nagyot nyeltem. Nem tudtam hirtelen mit mondani. Mert a főnököt vártuk, de a hangpostámra se válaszolt már egy hete.
- Nem.. nem.. az csak a kolléganőmnek lett oda rakva, de mindjárt kicsit arrébb tesszük, hogy kényelmesen elférjenek. - megnyomtam a telefonomon egy gombot és beleszóltam. - Mei kérlek gyere be. - Majd az ajtóhoz siettem. Bejött az ajtón.
- Igen? - érdeklődött.
- Gyere ülj be és jegyzetelj, kérdezd meg, hogy kérnek-e kávét, meg ilyenek... arrébb teszem a széket és ülj majd rá.. a főnök nem jött meg.. - sóhajtottam. Majd visszamentem hozzájuk. Mei jött utánam, magam mellé tettem a székét. Leültem és ő is leült.
- Elnézést. Csak ideges vagyok, tudják ez számomra nagyon fontos.
- A mi számunkra is. - szólalt meg megint a férfi. A másik kettő fiú nem szólalt meg, gondolom nem engedte meg nekik, csak ha felszólítja őket.
- Szóval... a nevem.. Kim Tae Joon. Az Only Five Stars főnöke vagyok. - mutatkoztam be.
- Baek Bum Ho vagyok. Ő itt Baek Seung Won a fiam, és Kwon Tae Hyun.
- Örvendek, és a hölgy.. Jing Mei Kwoan. Na akkor miben is egyeztünk meg? - vettem mély levegőt.
- Ha mindent rendben találunk, akkor benne vagyunk a dologban. - mondta határozottan.
- És milyennek találja? - érdeklődtem.
- Eddig... hm.. nehéz bármit is még mondani, mert eddig nem nagyon volt semmi se. Maga meg eléggé feszült, mintha nem csinált volna még soha se ilyet, szerintem így is van.. - jelentette ki.
Ezen kiakadtam. Lehet, hogy kicsit túlságosan is.
- Hogy feltételezhet rólam ilyet? Mikor az OFS tagjaira én találtam rá és én szerződtettem le őket. És mi lettünk Dél-Koreai egyik leghíresebb bandája? Sikerünk volt, van és lesz is! És ha maga ilyen negatív velem kapcsolatba és ilyen mogorva én nem tudok mit tenni. Akkor nem megy bele a dologba, nem írja alá a szerződést, akkor találok mást... nem lesznek ilyen jók, mint ez a fiú, de találni fogok, mert képes vagyok rá, van tehetségem ehhez, meglátom az emberekbe a tehetséget.. igenis értek ehhez! - mondtam neki. Most igazán határozott voltam, nem izgultam, nem féltem.
De Baek úr csak hümmögött és méregetett engem. Nagyot nyeltem, nem tudtam mit jelenthet ez.
- Tudja... Kim úr.. tetszik mikor önmagát adja.. nagyon határozott akkor. Inkább önmagát adja ezen a megbeszélésen, mint az az izgulós beszari nyulat. - beszélt belőle az őszinteség.
- Rendben. Magamat fogom adni. - helyezkedtem el a székembe. - Akkor hogy legyenek a dolgok? Melyik papírt szeretné előbb megnézni? - igazítottam meg az ingemet, miközben mondtam.
- Mit mondtam az előbb? Kérem.. tartsuk magunkat ahhoz... - jelentette ki megint.
- Jó... - nagy levegőt vettem és megint bele kezdtem. - Itt vannak az OFS tagjairól pár adat.. akkor a statisztikák... népszerűségünkről pár dolog... a jövővel kapcsolatos dolgok, tervek... mit várunk el Seungwontól és Taehyuntól... - adogattam a kezébe a papírokat.
Jó alaposan nézegette őket. Mindent elolvasott, figyelmesen megnézet, majd lerakta a papírokat és rám nézett.
- Igen. Még valami? - érdeklődött.
- Szeretném meghallgatni a fiúkat, meg megnézni a tánc tudásukat.. nem kell sok ideig. - mondtam.
- Jó... fiúk. - mutatta nekik Baek úr, hogy álljanak föl. - Jó.. énekeljetek.. a Hello Hello-t és.. egy kis táncot is hozzá... háromra.. egy.. kettő.. három.
És a fiúk elkezdtek énekelni, majd táncolni. Nagyon jól értettek ehhez a kettőhöz, de volt egy olyan érzésem, hogy ez nem minden, mintha le lennének kötve.. mintha csak bábok lennének és ez ellen tennem kellet valamit...
- Bocsánat.. Baek úr.. mondhatok valamit? - Baek úr bólintott. - engem megkért, hogy legyek önmaga, de a fiúknak nem hagyja.. mért viselkedik úgy mint egy báb mester és velük, meg mért bánik úgy mint egy báb.. én ezt nem hagyhatom.. így nem jön ki belőlük... a tehetség... mert látom, hogy ezek elvannak zárva... és a fiúk se érzik jól magukat... mintha robotok lennének.. nekem meg nem robotokra van szükségem, hanem olyanokra akik élnek és élvezik azt amit csinálnak.. és ez maga mellett nekik nem megy! - jelentettem ki.
Baek úr elmosolyodott, majd leült és alá írta a papírt. Nem értettem semmit se. Mert most szidtam le és erre alá írja a szerződést. Látszódott is a fejemen, hogy nem értem, mert Seungwon megszólalt.
- Tudod ez egy teszt volt. Apám mindig eljátssza, hogy mennyire tudják magukat játszani, majd segítenek-e rajtunk, hogy ne legyünk bábok. Eddig ezt senki se merte és nem fogadta el apám a szerződést. DE ebből látszik, hogy te tényleg jó vagy az ilyenbe. - mosolygott rám a fiú. - Na akkor mikor kezdődnek a próbák? Mikor költözünk meg ilyenek?
Elmosolyodtam.
- Köszöntelek titeket.. a bandában. Remélem jól fogjátok magatokat érezni és akár azonnal is beköltözhettek. - mondtam nekik.
Baek úr felkelt, kezet fogott velem, majd kiindultunk, elég jól végzi a dolgát az biztos de sikerült.. minden rendben van és remekül fognak szerepelni, Jinhyung helyett....
- Igen. Értettem. Köszönöm szépen, akkor holnap 11kor várlak az irodámba. Hello. - tettem le a telefont, majd nagyot sóhajtva beletúrtam a hajamba.
- Valami baj van? - jött be Kiyo a kezében két darab csészével. Az egyikbe kávé volt a másikba meg tea.
- Nem semmi. Csak elintéztem az ügyemet és nem vagyok benne biztos, hogy jól döntöttem. - mosolyogtam a lányra.
- Nem hozhatunk mindig jó döntéseket. - mosolygott rám vissza Kiyo.
- Ezzel tisztába vagyok, de ha ilyen fontos, nagy dolgokról van szó, akkor mindig fél az ember, hogy mekkora hibát fog azzal az üggyel létre hozni.
- Hát remélem nem nagyot. Bár.. mondjuk ez egy eléggé fontos ügy.. - gondolkozott.
- Lesz ami lesz.. - vettem el a kezéből a csészémet. - Köszönöm. - adtam a szájára egy puszit.
A lány teljesen belepirult. És csak mosolygott rám. Szerintem nem tudott megszólalni annyira zavarba jött. Nem szoktam vele ezt csinálni, szóval váratlanul érte. De annyira feszült voltam ez az ügy miatt, hogy nem figyeltem semmire se.
Múltkor is a színeseket és a fehéreket egybe raktam bele a mosógépbe, meg a telefonomat is beraktam. Annyira el vagyok mélyülve a gondolataimba, hogy észre sem veszem mit teszek.
De, ha jól vettem észre ez most nem zavarta a lányt. Nem is csodálkozom. Hisz Kiyo szerelmes belém. Csak erről soha se akartam tudomást venni. Annyira féltem ezt a lányt. Mert akkora kincs és nem akarom, hogy kárba vészen, hogy valami baja legyen, hogy megbántsam.. nem szeretném.. és ezért...
- És akkor kikre is gondoltál? - vágta félbe a gondolataimat, Kiyo. Miközben a papírjaim között kutatott.
- Nem ismered őket. Most lettek nem rég felfedezve. De nagyon jók én is csak véletlen találtam rájuk, már rég óta gondolkoztam rajtuk.. de úgy gondoltam, hogy akkor sokan lettünk volna.. de most így... muszáj volt ezt tennem. - sóhajtottam megint egy nagyot.
- Na nyugi Taejoon.. nem lesz semmi baj.. - mosolygott rám Kiyo, letette a csészéjét, odajött elém, mélyen a szemeimbe nézett és megölelt. Éreztem, hogy nem ezt akarta volna, de mást nem mert tenni, így inkább ezt választotta.
Szorosan ölelt engem, mintha soha se akart volna elengedni, de ez nem tartott sokáig...
- Taejoon, itt a ruhád holnapra.. - jött be az ajtón, Mei, az 'öltöztetőm'. - Ohh.. meg zavartam valamit?!! - nézett kicsit féltékenyen Kiyora.
- Semmit... - mondta durcásan Kiyo.
- Jaaj köszönöm szépen Mei. Nagyon aranyos vagy. - mosolyogtam a lányra, majd kivettem a kezéből a ruhámat. - Holnap 6kor kelsz, jössz velem az irodába. Rendben?
- De az ügyfél csak 11re jön. M-mért olyan korán? - siránkozott Mei.
- Mert el kell még előtte intézni egy csomó mindent, még mielőtt megjönnének, hogy minden rendben legyen. - magyaráztam meg neki.
- Rendben. Értettem. Akkor megyek is aludni. - sóhajtott fel a lány, majd sarkon fordult, és átment a szobájába.
- Tch... ez a lány.. - mondta kicsit undorodva Kiyo.
- Mért szerintem aranyos lány, és nekem sok mindenbe segít. - értetlenkedtem. De nagyon jól tudtam, hogy neki mi volt a baja Meivel.
- Ja persze.. - durcázott Kiyo.
- Ma itt alszol nálam? - tettem fel a kérdést.
Kiyo megint rettentően zavarba jött és csak pislogott összevissza. Azt sem tudta, hogy mit mondjon, vagy hogy egyáltalán miért kérdeztem tőle ilyet, mi ezzel a célom.
- Nyugi, semmi rosszat se akarok. Csak jó lenne, ha itt aludnál, de ha csak te is szeretnél. Akkor? - kérdeztem rá megint. Hát ha most több esélyem lesz.
- Re-rendben. - dadogta a lány, vörös arccal.
- Ohh remek. Akkor megágyazok. Addig menj el fürödni. Adok neked pólót.. öö.. meg egy nadrágot. Oké? - mosolyogtam a lányra és már szaladtam is a szekrényemhez. Kivettem egy nagy szürke pólót, meg egy... fekete minta nélküli boxert. Más rövid nadrágom, ami kényelmes is nem nagyon volt. Odaadtam a kezébe. Ő bement a fürdőszobába én meg addig megágyaztam magunknak.
Nem kevés idő volt, mire kijött a fürdőből. Az én ruháim voltak rajta a haja meg fel volt kötve. Kicsit zavarba volt, ha jól vettem észre. Most annyira nem látszott rajta.
- Valami baj van? - néztem rá aggódva.
- Ne-nem.. csak kicsit zavarba ejtő, hogy a te... ühm.. boxered van rajtam.. - sütötte le a szemeit.
- Ööö. Tiszta. Ki lett mosva, szóval tiszta. Meg ezt nem nagyon szoktam hordani. Szóval.. - magyarázkodtam.
- Nem.. nem ezzel van a baj. Csak az, hogy ez a tiéd.. é-érted? - mondta pirulva.
- Ja igen.. értem. - mosolyogtam a lányra. - Na de menjünk aludni, mert én korán kelek. Te még aludhatsz nyugodtan tovább.. Ha minden jól megy 2re itthon vagyok.
- Értettem. - mosolygott vissza rám.
Befeküdtünk az ágyba. Nagy francia ágyam volt, szóval bőven elfértünk rajta. A hátamon feküdtem, ő meg a hasán. Elég nagy volt a távolság köztünk, kicsit félt tőlem, de nem tudom miért. Semmi rosszat nem akartam vele csinálni, csak, ha a közelembe van, akkor olyan nyugodtnak érzem magam, higgadtnak....
- Mért félsz tőlem? - törtem meg az öt perces csöndet.
- Nem félek tőled. - válaszolt.
- Akkor meg? Mi a baj? - értetlenkedtem.
- Az érzéseimtől félek... vagyis... tudom, hogy.. ha a közeledbe vagyok.. a rózsaszín felhők mindent eltakarnak.. és..
Félbe vágtam a mondandóját azzal, hogy megfogtam és közelebb húztam magamhoz. Kicsit rajtam is volt.
- Ettől nem kell félned. - mosolyogtam. - Nekem nem tudsz fájdalmat okozni, akármit teszel. Kérlek. Ne légy velem ilyen. - sóhajtottam.
- Rendben. - mondta. Olyan hangja volt, mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről... egy nagy teher.
Felnézett rám és rám mosolygott, majd ráhajtotta a fejét a meztelen mellkasomra és a kezét is rám rakta. Éreztem ahogy melegszik az arca. Elég nehéz volt visszatartani a nevetést.
A derekára raktam a kezemet és kicsit még közelebb húztam.
Lehunytam szemeimet és szerintem azonnal el is aludtam. Rég aludtam ennyire jól, de szerintem mindenki ilyen jól alszik, hogy ha olyan van mellette, akit nagyon szeret...
...
-Taejoon! Kelés van! - jött be a szobámba Mei. - Ohh bocsánat. É-én nem tudtam, hogy... izé.. ti..
Azonnal kinyitottam a szemeimet. Lenéztem. Kiyo még mindig a mellkasomon feküdt. Elmosolyodtam, majd a rémült Meire néztem.
- Nem zavartál meg. Mi csak aludtunk. - puszit nyomta Kiyo homlokára, majd kicsit arrébb raktam és kimásztam az ágyamból. Csak egy boxer volt rajtam. - Mindjárt felöltözök. Rendben?
- Ööö.. o-oké.. - válaszolta dadogva Meire.
A lányra néztem és észre vettem, hogy a feje vörös. Elsőnek nem esett le, de aztán rájöttem.
- Jaj bocsi. - magamra raktam a takarómat és megint a lányra néztem. - Készülődj te is. Én gyorsan kész leszek.
Meg se várta, hogy befejezzem a mondatomat, rohant kifelé. Nagyon zavarba hoztam.
Levettem magamról a takarót. Felvettem a már kikészített ruhákat. Egy fekete öltönyt, fekete nadrággal és egy fehér inget vettem fel, fekete nyakkendővel, szürke zoknival és fekete lakkos cipővel. Megfésültem a hajamat, már fodrászhoz kéne mennem, jó hosszú. Befújtam magam egy kis kölnivel, fogat mostam és kész is voltam.
Kiyora pillantottam, még mindig aludt. Nagyon aranyos volt, ahogy szuszogott és szorította magához a takarót, mintha én lennék ott. Leültem az ágy szélére, hogy adjak a homlokára egy puszit, mikor megszólalt...
- Taejoon.. Taejoon.. - suttogta.
- Mondjad.. itt vagyok. - mondtam csodálkozva. Hisz meg voltam győződve arról, hogy alszik.
- Szeretlek.. - mosolygott, majd tovább szuszogott. Úgy látszik álmában beszélt.
- Én is téged.. - mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit a homlokára, a kis levelet leraktam mellé, majd kimentem a szobámból.
6ra értünk be az irodába. Nem volt semmi forgalom se. Pedig ilyenkor aztán szokott lenni.
- Szóval. Elő kell keresnünk egy csomó papírt... meg meg kell írnunk párat... meg fel kell készülnünk a kérdéseikre... tudni kell rendesen a válaszokat... felkészültnek kell látszanunk, mert jó lenne, ah elfogadnák és minden rendben lenne. - mondtam Meinek. Leültem a székembe és az asztalon heverő papír kupacot néztem. Ezt is el kell rendezni. Rendet kell tenni. Mindennek rendben kell lenni 11re, mire megérkeznek! - adtam ki a parancsot.
- Na ne légy ideges Taejoon, minden rendben lesz. - mosolygott rám Mei. Hátam mögé lépett és elkezdte masszírozni a vállaimat.
Nem fogok hazudni... nagyon jól csinálta és nagyon is jól esett ez most nekem, mivel nagyon feszült voltam. Ideges voltam a 11 miatt. Izzadt a kezem és folyt rólam a visz, melegem is volt.
- Jaj köszönöm szépen Mei, ez nagyon jól esik nekem. - mosolyogtam.
...
Nagyon gyorsan szaladt az idő. Hamar itt lett a 11 óra. Asszem mindenre felkészültünk. A papírokkal minden rendben. Mindent megírtuk, előkészítettük. Remélem jól fognak menni a dolgok...
Negyed órás késés után megérkeztek a vendégeink.
- Jó napot. - álltam fel a székemből és megindultam feléjük. Mind a hármukkal kezet fogtam. - Üljenek le. - mutattam a négy szék felé.
- Várunk még valamit? - kérdezte az egyik úr, mikor leült a székébe. Kicsi, duci, szakállas férfi volt. Már 40 felett lehetett.
Nagyot nyeltem. Nem tudtam hirtelen mit mondani. Mert a főnököt vártuk, de a hangpostámra se válaszolt már egy hete.
- Nem.. nem.. az csak a kolléganőmnek lett oda rakva, de mindjárt kicsit arrébb tesszük, hogy kényelmesen elférjenek. - megnyomtam a telefonomon egy gombot és beleszóltam. - Mei kérlek gyere be. - Majd az ajtóhoz siettem. Bejött az ajtón.
- Igen? - érdeklődött.
- Gyere ülj be és jegyzetelj, kérdezd meg, hogy kérnek-e kávét, meg ilyenek... arrébb teszem a széket és ülj majd rá.. a főnök nem jött meg.. - sóhajtottam. Majd visszamentem hozzájuk. Mei jött utánam, magam mellé tettem a székét. Leültem és ő is leült.
- Elnézést. Csak ideges vagyok, tudják ez számomra nagyon fontos.
- A mi számunkra is. - szólalt meg megint a férfi. A másik kettő fiú nem szólalt meg, gondolom nem engedte meg nekik, csak ha felszólítja őket.
- Szóval... a nevem.. Kim Tae Joon. Az Only Five Stars főnöke vagyok. - mutatkoztam be.
- Baek Bum Ho vagyok. Ő itt Baek Seung Won a fiam, és Kwon Tae Hyun.
- Örvendek, és a hölgy.. Jing Mei Kwoan. Na akkor miben is egyeztünk meg? - vettem mély levegőt.
- Ha mindent rendben találunk, akkor benne vagyunk a dologban. - mondta határozottan.
- És milyennek találja? - érdeklődtem.
- Eddig... hm.. nehéz bármit is még mondani, mert eddig nem nagyon volt semmi se. Maga meg eléggé feszült, mintha nem csinált volna még soha se ilyet, szerintem így is van.. - jelentette ki.
Ezen kiakadtam. Lehet, hogy kicsit túlságosan is.
- Hogy feltételezhet rólam ilyet? Mikor az OFS tagjaira én találtam rá és én szerződtettem le őket. És mi lettünk Dél-Koreai egyik leghíresebb bandája? Sikerünk volt, van és lesz is! És ha maga ilyen negatív velem kapcsolatba és ilyen mogorva én nem tudok mit tenni. Akkor nem megy bele a dologba, nem írja alá a szerződést, akkor találok mást... nem lesznek ilyen jók, mint ez a fiú, de találni fogok, mert képes vagyok rá, van tehetségem ehhez, meglátom az emberekbe a tehetséget.. igenis értek ehhez! - mondtam neki. Most igazán határozott voltam, nem izgultam, nem féltem.
De Baek úr csak hümmögött és méregetett engem. Nagyot nyeltem, nem tudtam mit jelenthet ez.
- Tudja... Kim úr.. tetszik mikor önmagát adja.. nagyon határozott akkor. Inkább önmagát adja ezen a megbeszélésen, mint az az izgulós beszari nyulat. - beszélt belőle az őszinteség.
- Rendben. Magamat fogom adni. - helyezkedtem el a székembe. - Akkor hogy legyenek a dolgok? Melyik papírt szeretné előbb megnézni? - igazítottam meg az ingemet, miközben mondtam.
- Mit mondtam az előbb? Kérem.. tartsuk magunkat ahhoz... - jelentette ki megint.
- Jó... - nagy levegőt vettem és megint bele kezdtem. - Itt vannak az OFS tagjairól pár adat.. akkor a statisztikák... népszerűségünkről pár dolog... a jövővel kapcsolatos dolgok, tervek... mit várunk el Seungwontól és Taehyuntól... - adogattam a kezébe a papírokat.
Jó alaposan nézegette őket. Mindent elolvasott, figyelmesen megnézet, majd lerakta a papírokat és rám nézett.
- Igen. Még valami? - érdeklődött.
- Szeretném meghallgatni a fiúkat, meg megnézni a tánc tudásukat.. nem kell sok ideig. - mondtam.
- Jó... fiúk. - mutatta nekik Baek úr, hogy álljanak föl. - Jó.. énekeljetek.. a Hello Hello-t és.. egy kis táncot is hozzá... háromra.. egy.. kettő.. három.
És a fiúk elkezdtek énekelni, majd táncolni. Nagyon jól értettek ehhez a kettőhöz, de volt egy olyan érzésem, hogy ez nem minden, mintha le lennének kötve.. mintha csak bábok lennének és ez ellen tennem kellet valamit...
- Bocsánat.. Baek úr.. mondhatok valamit? - Baek úr bólintott. - engem megkért, hogy legyek önmaga, de a fiúknak nem hagyja.. mért viselkedik úgy mint egy báb mester és velük, meg mért bánik úgy mint egy báb.. én ezt nem hagyhatom.. így nem jön ki belőlük... a tehetség... mert látom, hogy ezek elvannak zárva... és a fiúk se érzik jól magukat... mintha robotok lennének.. nekem meg nem robotokra van szükségem, hanem olyanokra akik élnek és élvezik azt amit csinálnak.. és ez maga mellett nekik nem megy! - jelentettem ki.
Baek úr elmosolyodott, majd leült és alá írta a papírt. Nem értettem semmit se. Mert most szidtam le és erre alá írja a szerződést. Látszódott is a fejemen, hogy nem értem, mert Seungwon megszólalt.
- Tudod ez egy teszt volt. Apám mindig eljátssza, hogy mennyire tudják magukat játszani, majd segítenek-e rajtunk, hogy ne legyünk bábok. Eddig ezt senki se merte és nem fogadta el apám a szerződést. DE ebből látszik, hogy te tényleg jó vagy az ilyenbe. - mosolygott rám a fiú. - Na akkor mikor kezdődnek a próbák? Mikor költözünk meg ilyenek?
Elmosolyodtam.
- Köszöntelek titeket.. a bandában. Remélem jól fogjátok magatokat érezni és akár azonnal is beköltözhettek. - mondtam nekik.
Baek úr felkelt, kezet fogott velem, majd kiindultunk, elég jól végzi a dolgát az biztos de sikerült.. minden rendben van és remekül fognak szerepelni, Jinhyung helyett....
To be continued
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése