9. fejezet

OFS - csillagok az égből

9. fejezet

Rossz ember voltam mindig is, az is maradok...!

( Jinhyung szemszögéből )

Mindenki azt gondolja.. én vagyok a banda jó fiúja.. nincsenek botrányaim, nem történnek velem kínos dolgok, folyton mosolygok és a népszerűséget eltekintve normális életem van.. hát aki így gondolja, az nem ismer.. én nem ilyen vagyok... egy rossz ember, aki mindent elront.. igen, ez vagyok én... - Lee Jin Hyung 

Senki se látja igazából, hogy mi van velem és Jinah-val.. azt persze mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, de hogy igazából milyen a kapcsolatunk azt, csak mi ketten tudjuk.. meg még egy harmadik személy.. Régóta tudtam, hogy ez van, hogy ezt a kedves.. aranyos, szerethető, tökéletes lányt tönkre teszem, aki próbál tovább állni, de nem megy neki.. ragaszkodik hozzám (?) lehet.. De inkább kezdem az elején.. 

Egyik nap, mikor a próbáról mentünk haza az OFS-el..

- Na most nagyon jók voltunk skacok! Tuti nagy sikerünk lesz a koncerten.. - futott ki az utcára nevetve, Jongmin. Majd oldalra nézett. Csak úgy sugárzott belőle a boldogság, de pár pillanat múlva, a mosoly ráfagyott az arcára és helyette ott ül kerek arcán a meglepettség és egy aprócska düh is. 

Ekkor még nem tudtam mi történt...

- Mi az Jongmin? - léptem mellém (Jinhyung). Oldalra néztem és megpillantottam azt, amit soha se akartam látni. Annak a látványa, amit ott láttam, örökre bele vésődött az emlékezetembe, soha nem fogom tudni elfelejteni.

- JINAH! Mit csinálsz??? - kiáltott fel teljesen kiakadva Minhong.

Jinah rémülten felénk nézett. Elengedte az eddig ölelésébe tartott az egyik banda énekesét, Yoon Jae Wook-ot. 

- É-én.. - könnyek gyűltek, gyönyörű szép szemeiben. Teljesen el volt keseredve, szóhoz se jutott. Láttam rajta. Ismerem már ezt a reakcióját. - sa-sa-sajnálom.. - és ezzel a lendülettel, könnyeivel együtt elrohant onnan. Messze tőlünk.

Jongmin nagyon mérges lett. Elindult, feszülten Jaewookhoz. Taejoon, megfogta a kezét, visszarántotta. Minhong is lefogta Jongmint. Összevissza kapálózott.

Nagyon nyeltem, de nem tudtam magamat türtőztetni. Odamentem hozzá, megálltam előtte.

- Te rohadt szemét láda! Mit csináltál a barátnőmmel? - ordibáltam vele.Talán kicsit túlzásba vittem, de már késő ezen gondolkodni.

- Én semmit. Te mit tettél vele? Te barom! Gondolkozz már el! Teljesen tönkre tetted.. teljesen! És csak menekülni akart, de tőled nem tudott, teljesen magadhoz láncoltad.. képtelen volt megszökni, vagy bármit is tenni ez a dolog ellen! Én meg itt voltam. És hozzám jött, nekem öntötte ki mindig a lelkét az én vállaimon sírt, én tettem boldoggá, soha se te! Mindent elrontottál te idióta. Mindent! Nem ő hagyott el téged, hanem te lökted el magadtól, te kényszerítetted erre őt! Ő nem hibás semmiben se. Tőlem meg is verhetsz engem.. de szeretem őt. Jobban mint te! Én minden jót megtudok neki adni. Soha nem bántanám meg! Soha! Nem úgy mint te... tch.. - osztotta nekem az észt Jaewook. Eléggé ideges volt és el kell ismernem, de.... IGAZA volt. 

De hirtelen nagyon ideges lett és bevert nekem egy nagyot. Az arcomba kaptam, eléggé erőset ütött, mit ne mondjak. Nekem se kellett több. Fellöktem és ráugrottam elkezdtem ütni az arcát, de ő csak védekezett, alig érte pár ütésem. Taejoon és Yongjoon szedett le róla, alig bírtak lefogni, de még egyszer beletudtam rúgni ő meg még egy ütés lekevert nekem.. a mellkasomhoz.. a szívemnél, kaptam meg az utolsó ütést. 

Ömlött a vér a számból és az orromból. Pedig nem kaptam sok ütést, ő többet kapott, de neki is vérzett az egész arca, ez egy kicsit akkor vigasztalt.. most már csak sajnálom, hogy ezt tettem, de eluralkodott rajtam minden.

Jongmin se volt másképp, hirtelen odaugrott Jaewook-hoz és fejbe rúgta. Erősen és precízen rúgott. Taejoonék odarohantak hozzá, hogy lefogják. Jaewook az autójának repült. Ekkor jelent meg a bandájuk vezére, Choi Jun Hwa. Lefogta Jaewook-ot még mielőtt neki menne Jongmin-nek is. Csak fogta és kiabált. Ezek a részek teljesen kiestek nekem. Se hang, se kép. Talán az agresszió miatt, ami bennem volt ilyenkor...

Megfogtam magam és hazamentem. Belerúgtam egy kukába az utcán, ezt még látták a többiek is. Majd eszeveszettül elkezdtem rohanni haza. Rengeteg ember mentem neki. De nem is zavart ilyenkor.. csak rohantam minden bocsánat kérés nélkül, olyan érzés volt, mintha egyedül lennék a világban. Csak én és a harag meg egy aprócska bánat. Ennyi...

Mikor hazaértem. Üvöltöttem, teli torokból, addig ameddig bírták a hangszálaim. Felmentem az emeletre, bementem a fürdőszobába és ruhástul beálltam a zuhanyzóba és engedtem magamra a hideg vizet, hogy egy kicsit magamhoz térjek, de mit ne mondjak... nem sikerült. NEM! Csak rosszabb lett.. Előttem lebegtek közös emlékeink Jinah-val. Láttam magam előtt mindent.. mindent amit tettünk, amit mondtunk egymásnak.. amit éreztünk egymás iránt.. 

Kiléptem a zuhanyzó alól, és belevertem ököllel a tükörbe. Teljes erőből. Még a vizet se zártam el, csak folyt le a lefolyón, ugyan úgy, ahogy az életem lefolyt.. lepergett a mai napon. 

Kimentem a fürdőszobából, berontottam a szobámba.. felrúgtam a kis asztalom, a másik asztalról mindent lesöpörtem a kezemmel, a poharak és a lámpám szilánkosra tört, papírok repkedtek a szobámban, a dalaim voltak azok, amiket együtt írtunk. A saját kis tükrömnek dobtam a kis székemet, ezt a tükröt is sikeresen eltörtem. Odamentem a fényképeinkhez és széttéptem őket.

Észre se vettem, hogy közben ott állt az ajtóban Minghong és Yongjoon. Minhong oda akart jönni hozzám, hogy megnyugtasson, de Yongjoon lefogta. Félt, hogy még a végén Minit is megütöm, teljesen jogos volt ez a döntése.. lehet, hogy képes lettem volna rá. Rájuk néztem.. majd sírva a szobám közepén a földje rogytam és a fejemet fogtam.. és csak sírtam és sírtam. 

- Jinhyung! Gyere gyorsan! - ordított fel Taejoon. 

Nagyon zaklatottnak tűnt a hangja, így siettem hozzá. Telefon volt a kezében. A többiek falfehér arccal nézték a földet. Csönd volt. Túlságosan is.. megrémültem.

- M-mi az? Baj van? - érdeklődtem.

- Igen.. - sóhajtott Taejoon. - Most hívtak a kórházból.. Jinah..

- MI VAN VELE? MI TÖRTÉNT VELE? - vágtam félbe a mondani valóját. Mikor meghallottam a nevét, elborult az agyam. A sokk kerülgetett. Falfehér lett nekem is az arcom mint a többieké is. Csak néztem ki a fejemből...mikor...

- Elütötte egy.. - nagyot nyelt Yongjoon. - kamion.. és... 1%-ék esély van arra, hogy túl élje.. háromnegyed részben halott.. 

- M..mi? - nem hittem a fülemnek. Hogy történhetett ez? Miért nem figyelt jobban.. egyáltalán, hogy tudta elütni egy kamion.. Mit csinált?...

- Miután megleckéztettük Jaewook-ot.. ő addig ott figyelt minket, mint ahogy kiderült a sarokról nézte a jelenetet és megrémült.. elkezdett rohanni, ő se tudta merre.. szerintünk.. meg volt zavarodva és félt.. mert tudta, hogy rosszul cselekedett.. és arra ment Jaewook is és megrémült tőle.. vérzett a feje és ideges volt.. és balra fordult és arra kezdett elrohanni.. de nem figyelt, és nem vette észre, hogy az az úttest és kifutott.. pont mikor arra ment egy kamion. Könnyek miatt, gondolom nem sokat látott.. és a kamionos nem figyelt és elütötte Jinah-t... Utolsó kiáltása az volt, hogy... 'Jinhyung...' majd..

- NE FOLYTASD! - üvöltött egy nagyot Minhong és potyogtak a kicsi könnyei, majd a földre esett. - Ne folytasd kérlek.. - zokogott.

Ha eddig nem kaptam sokkot.. most biztosan azt kaptam. 

Mért vele történt ez és mért nem velem.. Nem halhat meg.. NEM!... Én voltam mindenbe a hibás és mért őt bünteti az Isten... ? Mért nem engem? Mért azt bántja aki a mindenem és szeretem, aki semmit sem tett, csak szenvedett és menekülni próbált? Olyan nagy gond ez, hogy ő még így is szeretett engem.. amilyen voltam vele.. senki se tudja, de néha nagyon agresszív vagyok és néha megütöttem Jinah-t elborult az agyam.. volt, hogy sárga földig leittam magam és úgy molesztáltam.. én bántottam őt és nem ő engem! Kérlek szépen Jó Istenem.. ne őt büntesd hanem engem.. élje túl kérlek.. és vedd el inkább az én életem...

Az ablakban ülök.... és nem merek elmenni a kórházba...félek.. nagyon félek!...
Kérlek.. éld túl... Jinah..

Vajon túl éli Jinah? Mi lesz Jinhyung és Jinah kapcsolatával? És mi lesz Jaewookkal? Miért tette ezt Jinah, mi az eredeti oka? És mért kavart mással?

Ki derül a következő fejezetből.

Maradjatok velünk. (:

                          To be continued

Különk iadás: Kellemes ünnepeket!

Kellemes ünnepeket kíván az OFS összes banda tagja és további OFS fici szereplői (: És persze én is Kellemes Ünnepeket kívánok minden OFS rajongónak és mindenkinek aki olvassa a ficimet. (: ♥

( Ez a külön kiadás, nem folytatása az eddigi részeknek! )

OFS - csillagok az égből

Külön kiadás

Legszebb ünnep!

Ropog a fa a kandallóban és kellemes meleget áraszt szét a nagy szobában. A kandalló felet, kis kampókra névre szóló zoknik vannak felakasztva. Mindegyik piros színű, csak a méretük más. A legnagyobb Jinah-é, aztán jön Taejoon, majd Jongmin, Jinhyung, Yongjoon és végül a kis Minhong. Mindhongé a legkisebb zokni.
A kandallótól nem messze áll egy nagy fenyőfa. Még csupasz, semmi sincsen rajta.

- Hol van a macis díszem, Taejoon? Nem találom a dobozban.. - kérdezte kétségbe esve Minhong.
- Itt van a kezemben Mini. - ordibált oda Minhongnak, Jongmin aki a fa előtt állt.
- Jaj köszönöm Jongmin. - rohant oda hozzá, kivette Jongmin kezéből a macis fa díszt és megölelgette.
- Milyen aranyos vagy Minhong. - jelentette ki csillogó szemekkel, odament hozzá és megölelte Minhongot, aki még mindig a kis fa díszét ölelgette.
Taejoon csak mosolygott, meg se szólalt, nagyon örült.. végre békés, boldog karácsonya lehet neki.
Rezegni kezdett a zsebében a telefonja. Kivette és mikor meglátta ki az. Meglepődött. Kiment a szobából és felvette a telefont.
- Igen.. Tessék? - szólt bele, komoly hangon Taejoon.
- Szi-szia Taejoon. Kiyo vagyok. Tudod a..
- Tudom ki vagy. - vágta félbe a mondandóját Kiyonak.
- Akkor rendben van. É-én csak azért hívtalak föl, hogy Kellemes Ünnepeket kívánjak neked.. bár nem így akartam.. hanem személyesen.. de
- Elmegyek érted. 10 perc és ott vagyok. - jelentette ki Taejoon.
- Hogy mii? -ordította bele a telefonba, csodálkozva Kiyo.
- Jól hallottad, elmegyek érted. És akkor velünk töltheted a karácsonyt.. Velem..
- Ühm. ne-nem is tudom.. - harapdálta a száját Kiyo.
- De én tudom. Szeretném veled tölteni.. a karácsonyt. - nyögte ki, nagy nehezen Taejoon.
- Re-re-rendben. Akkor várlak. - mondta, dadogva Kiyo, miközben teljesen elvörösödött és legszívesebben sikított volna örömében.
- Oké.
Letették a telefont. Taejoon felvette a kabátját és elindult kifelé.
- Mindjárt jövök fiúk. Addig díszítsétek fel a fát, mert hozok magammal egy vendéget. Na sziasztok. - megfogta Taejoon a kocsi kulcsot és kiment az ajtón, beszállt az egyik kocsiba és elment Kiyoért.

- Vajon ki lehet az a vendég? - kíváncsiskodott Minhong.
A fa már félig fel volt díszítve. Volt rajta kis mikulás, voltak rajta égő sorok és rajta volt már Minhong macija is és még rengeteg dísz volt rajta.
- Nem tudom, de majd kiderül. Nem sokára. - mosolygott Minhongra Jinhyung.
- Itt vagyok.. pontosabban vagyunk! - szólt be a nappaliba Yongjoon. Ledobta a kabátját a kanapéra. - Várj segítek levenni. - jöttek kintről a hangok.
- Köszönöm. - szólalt meg egy lány.
- Na menjünk be. - mondta az idegen lánynak Yongjoon.

Yongjoon, belépett a lánnyal a napaliba.
- Siah! - kiáltott fel Jinah és odarohant megölelgetni. - Jaj de jó, hogy te is eljöttél. - ölelgette a lányt.
Akit már mindenki ismert, mert... ( kiderül a következő fejezetekből )

Jinhyung valamit kalapált az ajtó felett. Oda nézett mindenki és megláttál, hogy egy fagyöngyöt kalapál föl.
- Most mért néztek így? Egyik amerikai haverom mondta, hogy náluk így szokás.. tudjátok.. akik beállnak alá, azok csókolóznak, már mint kell...
- Tudjuk Jinhyung.. - mondta Minhong, aki büszkén mosolygott, mert feldíszítette a fát. Már csak a csúcs dísz hiányzott, amit majd csak akkor raknak föl, ha már mindenki itt van.

- Na megérkeztünk. - ordibált oda a többieknek Kei, a banda jó barátja.
- Végre. - ugrott le a létráról Jinhyung.
- Sziasztok. - lépett be mosolyogva, Mimi a banda szintén jó barátja.
- Sziasztok. Azt hittük, hogy már soha nem értek ide. És hol van Nayu? - kérdezte Jongmin.
- Nem tudom. Nem vette föl a telefont. - sóhajtott Kei. - De biztos megint elaludt. - nevetett a lány.
- Remélem. - vakarta meg idegesen a fejét Jinhyung. - Na de fent van a fagyöngy. Tádáám. Hát nem vagyok szuper? - nevetett.
- De az vagyok Jinhyung. Nagyon. Csak senki sem áll még alatta, rajtad és a létrán kívül. Szóval.. Jinhyung.. csókold meg a létrát.  - nevetett visítva Jongmin.
- Hogy mi? Na ne már. - tiltakozott Jinhyung.
- Csókot! Csókot! Csókot! - kiáltozták a többiek.
- Na jól van.. belemegyek ebbe a kis játékba. - mondta Jinhyung. Közelebb lépett a létrához és nyomott egy puszit, a koszos, hideg egyik "lábára".
A többiek sikítva, visítva nevetnek ezen a kis eseményen.
- Na mi ez a nagy ricsaj? - jelent meg mögöttük Taejoon. - Még a szomszédok is kijöttek az udvarra. Azt hitték malacok vannak az utcán. - rázta a fejét Taejoon.
- Csak Jinhyung felrakta a fagyöngyöt és a létrát meg kellett csókolnia, mert ők ketten álltak alatta. - mesélte el gyorsan, tömören a nevetés okát Minhong.
- Akkor már megértem mért nevettetek. Amúgy.. ő itt Kiyo. Még nem ismeritek. Egy nagyon.. kedves ismerősöm.. közeli ismerősöm. - mosolygott Taejoon, a mellette álló lányra.
- Szi-sziasztok. Kiyo vagyok. - mosolygott a lány a többiek.
Mindenki köszönt neki, bemutatkoztak neki. De még mindig nem volt itt mindenki. Még vártak pár ismerőst.

- Jinah, itt van az egyik meglepetésed. Gyere. - szólt oda Jinhyung, Jinahnak, aki a kanapén ült.
- Meglepetés? - indult el Jinhyunghoz Jinah.
- Igen az. Nézd csak kik jöttek el. - mutatott az ajtó felé a fia.
- Jaj istenem. El se hiszem. Csajok, hát itt vagytok? - kapott a szája elé Jinah, öröm könnyek gyűltek össze a szemében. Oda futott a két legjobb barátnőjéhez és szorosan megölelte őket. - Jaj de hiányoztatok nekem. Úristen.
- Te is nekünk Jinah. - mondta a kisebbik lány, Minah.
- Nagyon jó végre itt lenni, és látni téged. - nyomott egy puszit a vörös/piros hajú lány, Loly Jinah arcára.
Jinah Jinhyung felé fordult.
- Ezt te szervezted meg, hogy itt legyenek? - mosolygott a fiúra Jinah.
- Igen.. én voltam. - mosolygott vissza a lányra, Jinhyung.
Jinah odarohant a fiúhoz, nyakába ugrott és jó erősen megölelte.
- Köszönöm.. köszönöm... köszönöm. Nagyon köszönöm. - hálálkodott a lány.
- Juuuuuuuj! - kiáltott fel nevetne Jongmin.
Jinahék odanéztek mert nem értették mi a baja Jongminnek. Jongmin meg Jinahék fölé mutatott, aki a fagyöngy alatt álltak.
Mind a ketten elvörösödtek és elugrottak onnan.
- Csókot! Gyerünk alatta álltatok.. muszáj ez a szabály! - ordítozott Kei.
- Jól van.. Jól van. - Jinhyung odalépett pirulva, mosolyogva Jinahhoz. Megfogta az állát, mélyen bele nézett a szemében és lágyan, hosszan megcsókolta a lányt.
A többiek tapsoltak, fütyültek, ugrándoztak örömükben. Mindenki örült ennek az eseménynek.

Bement mindenki a nappaliba, leültek a kanapéra és a fotelekre és elkezdtek nézni egy karácsonyi kis filmet.
Ekkor rohant be, magassarkúban, szépen kiöltözve, fekete masni a hajában.
- Sokat késtem? - kérdezte lihegve, az Taejoon sztájlisztja, Mei.
- Nem nem késtél sokat. Na még kit várunk? - kérdezte türelmetlenül Minna.
- Én várok valakit.. de Ő nem tud jönni. - sóhajtott Jongmin és a kis fényképet nézegette, amit a zsebéből vett elő.
- Sajnálom Jongmin. - ölelte meg Minhong, Jongmingot.
- Semmi baj öcskös. - mosolyodott el halványan a fiú. - Minden rendben van.
- Na akkor szerintem kezdjük el a vacsorát. - jelentette ki éhesen Yongjoon. Megfogta Siah kezét és elindultak az asztal felé. Próbálta kikerülni a fagyöngyöt, de nem jött össze Yongjoonnak.
- Nem kerültem ki igaz? - kérdezte Yongjoon a többiektől.
- Nem! - jelentette ki Mimi.
- Jól van.. - sóhajtott Yongjoon és egy finom puszit nyomott Siah ajkaira.
Aki elpirult. Hirtelen köpni, nyelni nem tudott. Kész csoda, hogy levegőt nem felejtett el venni.
A többiek ezután, kikerülték és úgy ülték körbe a nagy asztalt az ebédlőben.
- Valaki mintha hiányoznak. - mondta Minhong, akinek nagyon hiány érzete volt.
- Szerintem mindenki itt van. - vont vállat Jongmin.

Mindenki megette az ennivalóját és a fa köré gyűltek.
- Na akkor jöjjön a csúcs dísz majd az ajándékok.

Ajtó kicsapódott, a legnagyobb hangzavarral. Beviharzott egy lány. Törölköző volt még a haján, kész csoda, hogy ruha volt rajta. Elővett valami, nehezet és nagyot a táskájából és már kattant is az a valami.
Mindenki hátra nézett és észre vették a banda fotósát. Aki lihegve, nyomogatta a fényképező gépét.
- Sa-sajnálom, hogy ennyit késtem, de elaludtam a kádban. - lihegett még mindig a lány.
- Semmi baj, Nayu. Elnézzük neked. - nevetett Taejoon.
- Mondtam, hogy valaki hiányzik! - kiáltott föl Minhong.
- Jól van igazad volt, most az egyszer. - borzolta meg Mini haját, Jongmin.
Nayu levette a fejéről a törölközött, beállította a fényképezőt egy biztos helyre, megnyomott egy gombot és odafutott a többiekhez, akik már a fa előtt álltak, fényképezésre készen állva.
Minhong állt középen. Jongmin előtte feküdt. Tőlük jobb állt Taejoon, mellette Kiyo, akinek a derekát fogta. Taejoon közvetlen, közelében volt Mei, aki próbált minél közelebb lenni Taejoonhoz. Mellettük voltak Yongjoon és Siah. Yongjoon puszit nyomott Siah arcára. Mellettük állt Kei, Minna és Nayu, a banda jó barátjai. Bal oldalon állt Jinhyung és Jinah. Jinhyung, Jinahnak mutatott szamár fület, Jinah meg Jinhyungot ölelte. Jinah mellett állt a két legjobb barátnői, Loly és Minah, akik hozzábújtak Jinahhoz. Még mielőtt elcsattan volna a készülék, még mielőtt elkészült volna a kép, elővette a kis fotót, a szerelméről Jongmin és az arca mellé rakta, hogy látszódjon.
- És akkor háromra mindenki ordítsa, hogy 'Kellemes ünnepeket!' - mondta Nayu.
- 1
- 2
- 3
- Kellemes Ünnepeket, kívánunk mindenkinek! - ordította a kis csapat és azzal, elkészült a kép.


Kellemes, ajándékban gazdag Boldog Karácsonyt és Kellemes, Boldog Újévet kívánok MINDENKINEK!

8. fejezet

Előző fejezetben:   Taejoonék elindulnak megkeresni Jinhyungot. Yongjoon egyedül otthon marad. Jinah anyukája hazaér, és nem repes az örömtől, hogy ott van a házában 2 idegen. 

OFS - csillagok az égből

8. fejezet

Soha többet egy bulit se!

3 nappal később:

A banda házában:
- Jó reggelt! - mondja fejét fogva Mini.
- Jó reggelt, csak az a gáz, hogy már nem reggel van.. lassan már délután 6 óra lesz. - jelenti ki Jongmin.
- Hogy micsoda??? Ennyit aludtam?? - kiáltja el magát Mini, amitől nagyon megfájdul a feje.
- Tudod, tegnap este nagyon részeg voltál.. annyit ittál, meg érdekes dolgokat műveltél - nevet Jongmin.
- Miket? - kérdezi rémülten Mini. - Ho-hogy mi?? Ré-részeg voltam?? Akkor azért sajog annyira a fejem.. -sóhajt.
- Hát tudod Minhong nem örülnél neki, ha megtudnád, mi is történt tegnap. - mondja Taejoon, ajtóban állva.
- MII? - kerekedtek ki a szemei Mininek. - Olyan borzalmas dolgokat csináltam? - kérdezi.
- Igen. Igen. Tudtam én, hogy nem kell elmenni arra a bulira. - sóhajt Jongmin.
- De búcsú party volt. Muszáj volt elmenni. - mondja kávéját szürcsölve Jinhyung.
- Jó, de hát akkor is. Akkor legközelebb Minit nem visszük magunkkal. - nevet Jongmin.
- Jut eszembe.. Hol van Yongjoon? - kérdezi Jongmin.
- Nem tudom 2 napja nem láttam.. Tegnap nem jött el a buliba se. - mondja Taejoon.
- Asszem.. Hánynom kell. - Mini kirohan a wc-re, keze a szája előtt van és öklendezik.
- Segítek neki.. - sóhajt Jongmin és Minhong után megy.

- Megjöttem! - kiált be a konyhába Yongjoon.
- Végre.. Hol voltál eddig? - érdeklődik Taejoon.
- Csak nem csajoztál? - tér rá a lényegre Jinhyung.
- Valami olyasmi. - lép be mosolyogva Yongjoon a konyhába.

Nyikorogni kezd a lépcső. Valaki jön le rajta. Kop-kop.. csak szép lassan. Hirtelen a nyikorgó hang megváltozik és hangos, erős kopogás lesz belőle, amit egy lány sikítása követ.
-Áúcs! - kiált föl valaki.
- Jól vagy? - rohan oda hozzá kétségbe esetten Jinhyung.
- Igen, jól vagy. - kel fel a földről, Jinhyung segítségével Jinah. - Csak a lábamat vágtam be. - sóhajt nagyon a lány.
- Nagyon fáj? - aggódik Jinhyung.
- Nem... Alig fáj.. Semmi bajom sincsen.. Nyugi. - mosolyodik el Jinah, hogy megnyugtassa Jinhyungot.
- Biztos? - képtelen megnyugodni.
- Biztosan. Nyugodj meg Jinhyung. Semmi bajom sem lett. - mosolyog még mindig Jinah.
Bemennek a konyhába, ahova már visszaért Jongmin és Minhong is.
- Azért siettem annyira a lépcsőn mert találtam valamit.. Aminek Minhong nem nagyon fog örülni. - kínosan nevet Jinah.

( +16 )

Bemegy a nappaliba, és követik a többiek is. A kezében lévő kamerát, rákapcsolja a nappaliban található TV-re. Leülnek a kanapéra, vagy a fotelekre. Megnyomják a lejátszás gombot. És a tegnapi buliból indul el egy kis jelenet.
Minhongot veszi a kamera. Csak egy szoknya van rajta SEMMI MÁS. Rázza magát, eléggé rendesen. Majd oda megy hozzá egy magas férfi és meg markolja a fenekét. Minhong elvörösödik és halkan, sikít egy picit. Hátra fordul, a férfit nézi. Elveszett a szemében. A férfi közben a kezét lecsúsztatja, Minhong egy nemes pontjához és elkezdi simogatni. Minhong elvörösödik és felnyög. A férfi..

Jongmin kikapcsolja.
- Ennyi elég volt.. Nem akarom még egyszer látni.. -sóhajt fel Jongmin.
- Én egyszer sem akarom.. - szégyelli el magát Minhong. - Nagyon sajnálom fiúk.. É-én nem akartam. - keseredik el.
- Semmi baj. - borzolja meg Minhong haját mosolyogva, Taejoon. - Mindenkivel történt már ilyen, igaz skacok? - néz a többiekre. Akik kínosak kezdenek el nevetni.
- Akkor nem haragszotok? - néz mindenkin végig a kicsi Minhong, szomorúan.
- Nem. Rád nem tudunk. - mosolyog Jinhyung.
- Köszönöm fiúk. - eltűnik Mini arcáról a rossz kedv, és helyére egy mosoly ül az arcára. - Ezt viszont most elviszem.. És felmegyek TV-zni, hogy kicsit megnyugodjak- megfogja a kamerát, felmegy a szobájába és lerakja az asztalra. Bedugja a lap topjába, felveszi a fülhallgatót a fejére és tovább nézi pirulva a kis felvételt.

- Én nem is tudtam, hogy Minhong a saját neméhez vonzódik.. - csodálkozik még mindig ezen Jinah.
- Én se tudtam.. - csatlakozik Jinához Jinhyung.
- Csak én és Jongmin tudtunk róla. - mondja Taejoon. - Egy értelmű, hogy az ilyet titkolni akarja.

- Van itthon valaki? - ordít kintről valaki. - Hahó! Van itthon valaki? - szólal meg újra az ismeretlen.

Vajon ki lehet az? Megint egy váratlan ember? Mit szólnak ehhez a banda tagok. És mi lesz, ha ez a felvétel rossz kezekbe kerül? 

Kiderül a következő fejezetekből. 

Maradj velünk. (:


To be continued

7. fejezet

Előző fejezetben:- De bölcs vagy - csodálta Minhong a többiekkel Taejoon.

- Nem vagyok az, csak oda figyelek másokra. De van egy jó ötletem.. Amiben mindenki benne lesz. Kénytelen lesz. Mert én azt mondtam!
A többiek mind bólogattak, majd Taejoon elkezdte mondani az ötletét.

OFS - csillagok az égből

7. fejezet

Még egy ötlet ?! Na ne!

- Na, hogy tetszik nektek az ötletem? - érdeklődött Taejoon.

- Nagyon tetszik. Nagyon jó kis ötlet. - mosolygott Minhong. 

- De nem hiszem, hogy sikerülni fog.. Hülyeség szerintem. - sóhajtott Yongjoon.

- Akkor tudod mit.. te itt maradsz. Tartod itthon a frontot. - nézett Taejoon Yongjoon.

- Köszönöm főnök. Akkor maradok. - bólintott Yongjoon.

- Mikor is indulunk? - tette föl a kérdést Jongmin.

- Most. Összepakoltok gyorsan pár fontos cuccot és már indulunk is. Én addig mindent elintézek.. Mei! - ordított Taejoon. 

Mei, Taejoon személy stylistja azonnal meg is jelent. Oda tipegett a magassarkújában Taejoonhoz és mosolyogva nézett rá.

- Igen Taejoon, mit szeretnél?

- Megkérhetlek valamire? - mosolyodott a lányra Taejoon. 

- Bármire. - nézett csillogó szemekkel Mei, Taejoon-ra.

- Jól van.. Akkor kérlek pakolj be nekem néhány ruhát a bőröndömbe.. Nem kérnélek meg ilyenre, de most sok telefon hívást kell elintéznem és nem tudnám egyszerre megcsinálni mind a két dolgot.

- Semmi gond. Megcsinálom neked. - mosolygott Mei.

- Köszönöm. Hm.. Ezért kapsz valamit. - ravaszan elmosolyodott Taejoon, majd puszit nyomott Mei ajkaira. És kiment telefonálni az udvarra.

Mei teljesen lefagyott. Ott állt a szoba közepén tétlenül, vörös fejjel. Keze a szája előtt volt. Nem hitte el azt, ami előbb történt. Kapott egy puszit Taejoon-tól. A legnagyobb kedvencétől és pont a szájára. 

- Hé Mei.. Szerintem el kéne kezdenek összepakolni Taejoon-nak mert így nem fogunk tudni időben elindulni.. - rázta a kezét Jongmin, Mei szeme előtt. - Magadnál vagy kicsi lány? Élsz még? - érdeklődött.

- Pe-persze.. - megrázta a fejét Mei majd elindult összeszedni Taejoon cuccait. Felment a lépcsőn. Kopogott a kis magassarkúja az üveg lépcsőn. Fellépet az emeletre és végig ment a folyóson. Majd jobbra fordult és megállt az első ajtó előtt. Gyorsan dobogott a kis szíve. Felnézett az ajtóra amire Taejoon neve volt föl firkálva. Jongmin írta rá. Mély levegőt vett, majd kinyitotta az ajtót. Belépett a szobába, becsukta az ajtót. Körbe nézett. Most van itt először. Eddig csak vásárolni kísérte el Taejoon. Szíve még mindig hevesen vert. Milyen jó érzés annak a szobájába lenni, akiért mindenedet oda adnád. Akiért mindent megtennél. Aki elrabolta a szívedet. Annak a szobájába lenni, akiért a legjobban rajongasz az egész világon. Leírhatatlan érzés. Egy ideig még ott állt Mei, majd elkezdett bepakolni az ágyon heverő bőröndbe. Hamar összepakolt, majd indult volna kifelé, de még előtte, kivette Taejoon egyik pulóverét a szekrényből. Magához ölelte és beleszimatolt a ruhába. Lehunyta a szemeit és csak ölelte a pulóvert. Kinyílt Taejoon szobájának ajta. Mei riadtan fordult hátra és mikor észre vette kiáll ott elvörösödött. Taejoon állt az ajtóban.

- E-e-elnézést. - dadogta vörösen Mei, majd visszarakta a pulóvert a szekrénybe. 

- Ugyan már semmi gond. Ha ennyire tetszik neked, nyugodtan haza viheted.. - nevetett Taejoon. - Készen vagy? - mosolygott.

- Igen. Bepakoltam. - bólogatott Mei.

- Köszönöm. - mosolygott hálásan Taejoon. Majd közelebb lépett Meihez.

- Ne-nem kell megköszönnöd. - nézte a földet Mei. Nem mert Taejoon-ra nézni. 

Taejoon megfogta Mei állát. Így Mei, kénytelen volt Taejoon szemébe nézni. Közel hajolt a lányhoz és lágyan megcsókolta. 

- Vedd ezt búcsú csóknak. Viszont most mennem kell. Szia. - megfogta a bőröndét, majd kiment a szobájából.

Mei teljesen kikészült. Csillagokat látott a feje fölött. Olyan volt mintha nem is a földön lett volna, mintha a menyben. Egyszer csak Mei hátra dőlt, elájult. 

Taejoon és a többiek kint álltak a ház előtt és várták a kocsijukat. Yongjoon ott állt mögöttük. Mivel ő nem megy velük. Itthon marad, vigyázz, eteti a macskáját és takarít, fogadja a rajongók leveleit és az interjúra hívásokat. Ez az ő küldetése.

Megérkezett a kocsi. Egy kicsi sárga kocsi volt, sötétített ablakokkal. A 3 banda tag beszállt a kocsiba, elköszöntek Yongjoontól, majd elindultak a repülőtérre.

Jinah-éknál:

Csapódott a bejárati ajtaja a háznak.

- Megjöttem picikém! - kiáltott fel az emeletre Jinah anyukája, Kim. 

Jinah szíve hevesen kezdett el verni. Csak úgy kalimpált a kis szíve. Felkelt az ágyról és elkezdet fel-alá járkálni a szobában.

- Jaj most mi tévő legyek ?! Most mit csináljak ?! - gondolkozott hangosan Jinah.

- Tán menjünk le ? - vette föl a kérdést Kei.

- Nem jó ötlet! Mit fog ahhoz szólni anyukám, hogy két idegen van a házában, az engedélye nélkül? - válaszolt  a kérdésre, kétségbeesve Jinah. 

- Hé! Én nem vagyok idegen! Híres sztár vagyok.. - nézett idegesen Jinhyung, Jinahra.

- De anyukámnak idegen vagy.. - sóhajtott Jinah.

- Az lehet, de így hogy fogjuk rávenni az anyukádat, hogy engedjen el, ha itt fogunk ülni. 

- Kislányom.. Valami baj van? - kopogott be az ajtón anyukája.

- Ááá - sikított Jinah. - se-semmi bajom sincsen.. Anyu.. - nyelt nagyot Jinah.

- Akkor mért sikítottál? - értetlenkedett.

- Anyu.. beszélnünk kéne. - sóhajtott Jinah.- 5 perc és lemegyek a konyhába.. oké? 

- Rendben kicsim. Addig lemegyek. - lement Jinah anyukája a konyhába és elkezdett főzni.

- Na akkor menjünk le.. Próbáljuk rávenni anyut.. - megmarkolta a ruháját Jinah és nagyot sóhajtott. - Félek..

- Mitől? - kérdezte Jinhyung.

- Attól, hogy nem mehetek el hozzátok egy hétre.. - remegett Jinah. 

- Nyugi. - mosolygott a lányra, Kei. - Elfogsz menni hozzájuk. Csak bízd ránk. 

Majd elindulta lefelé a lépcsőn. Bementek a konyhába.

- Anyu.. -szólította meg remegő hangon Jinah, anyukáját.

- Na mondjad picikém. - fordult Jinah felé az anyukája. De mikor megfordult meglepődött. - Kis lányom.. ezek meg kicsodák? 

- Anya.. Ő itt Jinhyung az OFS banda.. a kedvenc bandám fő énekese.. ő meg itt Kei a banda barátja.. hozzájuk mennék el egy hétre.. amit én nyertem meg. - nyelt nagyot Jinah.

Jinah anyukája mozdulatlan lett. Lassan vette a levegőt és Jinaht nézte. 

- Kislányom én nem engedem meg, hogy...

Hova megy a többi banda tag? Mit nem enged meg Jinah anyukája, Kim? Mi lesz otthon Yongjoonnal? 

Kiderül a következő fejezetekből. 

Maradj velünk. (:




To be continued

6. fejezet

Előző fejezetben:Felkelt és oda sétált a Jinah-ról készült képekhez. Most, hogy így közelebbről megnézte, észre vette, hogy nem csak kis kori képek vannak kirakva a falra, hanem mostani képek is. Mintha Jinah modell lenne. Gyönyörűek voltak ezek a képek és Jinhyungnak nagyon tetszettek. Mikor végig nézte a képeket, oda sétált az ablakhoz és észre vett valamit. Közelebb hajolt az üveghez és figyelmesen nézett ki rajta. Vaku fények látszódtak ki a bokorból. Valaki fényképezte Jinhyungot. Behúzta a függönyt, majd elrohant az ablaktól vissza a kanapéra. De mikor leült. Ordibálást és dübörgést hallott a bejárati ajtónál. Felpattant és odasétált. Jinah-ra nézett, aki értetlen fejet vágott, nem értette mi ez a hangzavar oda kint. Jinhyung kinyitotta az ajtót és megdöbbenve nézett maga elé. Az ajtó teli volt sok-sok emberrel, akik ordítoztak.

OFS - csillagok az égből

6. fejezet

A pletyka

- Jinhyung.. Jinhyung.. Igaz az, hogy itt lakik a barátnője és, hogy hozzá utazott el? - ordított fel hangosan egy riporter.
Jinhyung meglepődött arc kifejezése eltűnt és helyette mérges arc kifejezés jelent meg.
- Nincs barátnőm és most húzzanak innen! - próbálta becsapni az ajtót, de a fotósok és a riporterek odatették a lábukat és próbálták kinyitni az ajtót.
- Kérem Jinhyung válaszoljon pár kérdésünkre a rajongói aggódnak érte.. Féltik önt.
Tudták, hogy Jinhyungnak ez a gyenge pontja, ha a rajongóiról van szó. Kinyitotta az ajtót és az emberekre nézett.
- Nem válaszolok sok kérdésre.. - jelentette ki sóhajtva.
- Kihez jött ide? És mért jött el ilyen messzire? Mikor jön vissza? - halmozták kérdésekkel.
- Ki ez a sok ember és mit akarnak Jinhyung.. -jelent meg Jinah az ajtóban. Rosszkor rossz helyen. Mindenki előkapta a fényképezőjét. Csak úgy csattogtak a fényképező gépek.
- Ő a barátnője igaz? Én Kiyoni vagyok, újság író. Kérem válaszoljon pár kérdésemre. Igaz az, hogy egy hetet tölt itt a barátnőjével? És az igaz, hogy gyereket terveznek vele?
- Feladja ez miatt az éneklést?
- Mi lesz így a bandával?
Ordítoztak a riporterek, újságírók és fotósok. Jinhyung nagy nehezen becsukta az ajtót. Majd Jinah kulccsal bezárta. Minden ablakot becsuktak és az összes függönyt behúzták.
- Mé-még is mit akartak ezek? - nézett értetlenkedve Jinah, Jinhyunra.
- Pletykákat kitalálni és képeket készíteni - sóhajtott Kei.
- Ami sikerült is.. Nem kellet volna az ajtóba jönnöd Jinah.. - nézett rá kicsit morcosan.
- Bo-bocsánat é-én nem tudtam.. - rémült meg Jinah. Most megint haragudni fog rá. Pedig már azt hitte, hogy megkedvelte Jinhyung őt.
- Semmi gond. - sóhajtott Jinhyung. - Nem a te hibád.. Hanem az enyém. Nem kellet volna ide jönnöm.
- De jó, hogy ide jöttünk, így legalább rátudjuk venni az anyukáját, hogy eljöjjön. De nem így kellet volna eljönnöd.. Bandának se mondtál semmit se, hogy hova mész.. Ezt rontottad el, de nagyon. Így lehet, hogy annyi a bandának.
- Ne mondj ilyeneket.. Biztos, hogy nem.. Így most még híresebbek lesznek.. Mert minden hír Jinhyungról szól. - motyogott halkan Jinah.
- Igaz. Igaz. De ez akkor se volt jó ötlet Jinhyung! Minden szó nélkül elmenni.. - nézett mérgesen Kei, Jinhyungra.
- Jó-jó értettem. Tanultam a helyzetből és többet nem fogok ilyet tenni. - mondta nyugodtan Jinhyung.
- Ezt sose tartod be.. Mindig ezt mondod és rá pár napra már is hülyeséget csinálsz.. - suttogott még mindig Jinah. Kicsit fél Jinhyungtól ezért nem mert hangosabban beszélni.
Különös, de erre semmit se mondott Jinhyung. Elismerte, hogy ebben nagyon is igaza van Jinah-nak. Csak nézett maga elé csöndben és gondolkozott, hogy most mégis hogy hozza ki magát ebből a helyzetből. De semmi normális ötlet nem jutott neki eszébe.
- Ne-nem jöttök föl a szobámba? O-ott mégis jobb mint itt ülni ezen a kemény kanapén.. - mosolygott aranyosan Jinah a 2 vendégére.
Kei és Jinhyung bólintottak majd felálltak. Elindultak felfelé a lépcsőn, Jinah a szobájába. Jinah ment elől, utána Jinhyung és leghátul Kei. Szép lassan baktattak fel a lépcsőn. Majd felértek. Nagy folyosó volt a lépcső után. Folyosó mind két oldalán ajtók sorakoztak egymás mellet. Az utolsó előtti ajtónál megálltak. Kék színe volt az ajtónak és teli volt OFS-s képekkel és dalszövegekkel. Bementek az ajtón.
Jinah szobája nagy volt. A közepén egy nagy francia ágy volt. A szoba fala  teli volt OFS-s képekkel és minden féle kis kivágott cikkel. Más dolog nem is volt a falon, de így is alig látszódott valami. Az ággyal szembe egy íróasztal volt. Teli volt könyvekkel és füzetekkel. Még egy nagy szekrény volt a szobába ami teli volt Jinah ruháival. A szobán a rend uralkodott. Minden a helyén volt. Tisztaság volt. Leültek Jinah ágyára. Csöndben ültek miközben egymást nézték. Kei megtörte a csöndet.
- Szép a szobád.. Sok benne az OFS - mosolyodott el Kei.
- Köszönöm. Igen sok benne. Mert nagyon szeretem őket. - mosolygott Jinhyungra, Jinah.

Eközben a bandánál.:

- Hol van már ez a barom? Csomó interjúra kéne mennünk, de sehol sincs.. Ha nélküle jelenünk meg akkor meg mindenki erről fog beszélni.. -bosszankodott Minhong.
- Nyugii van Mini. Visszafog jönni. Nem sokára. - próbálta megnyugtatni Jongmin, Minhongot.
- Nézzük meg mi megy a TV-ben. - bekapcsolta Yongjoon a TV-t.

- Rábukkantak riportereink Jinhyungra. Barátnőjével tölti az idejét nagyon messze az otthonától egy kis otthonos házban. Kiderült, hogy gyereket is terveznek és lehet, hogy feladja ez miatt az éneklést. Ezt maga Jinhyung mondta.

Taejoon kinyomta a TV-t. A többi banda tagban még a vér is megfagyott. Nem tudták eldönteni, hogy higgyenek ennek az információnak vagy sem. Csak bambán néztek maguk elé.
- Ne mondjátok, hogy hisztek ennek a hülye pletykás műsor vezetőnek? Olyan hülyeségeket talál ki.. És ez biztos, hogy nem igaz.. - szólalt meg, teljesen nyugodtan Taejoon.
- De.. De tényleg nem tudjuk hol van Jinhyung.. - nézett aggódva Minhong Taejoon-ra.
- Én tudom.. - szólalt meg Yongjoon. - már mint.. gondolom!
- Na hol? - érdeklődött Jongmin.
- Jinah-nal. - válaszolt a kérdésre Taejoon. Mindenki ránézett.
- Akkor én rosszul gondoltam.. én arra gondoltam, hogy a nagymamájánál.. de te ezt honnan gondolod Taejoon? - tette fel a kérdést Yongjoon.
- Említette mikor elviharzott.. - jelentette ki komoly arccal Taejoon.
- De bölcs vagy - csodálta Minhong a többiekkel Taejoon.
- Nem vagyok az, csak oda figyelek másokra. De van egy jó ötletem.. Amiben mindenki benne lesz. Kénytelen lesz. Mert én azt mondtam!
A többiek mind bólogattak, majd Taejoon elkezdte mondani az ötletét.

Mit gondolnak erről a pletykáról a rajongók? Mi lesz így a bandával? Jinah elmegy a banda tagjaihoz? Mi Taejoon ötlete? 

Kiderül a 7. fejezetből.

Maradj velünk. (:

To be continued

5. fejezet

Előző fejezetben: Már esteledett és még mindig semmi hír se volt a banda énekeséről. Minden híradó erről szólt. Rádióban is ezt hangoztatták. Jinah minden új hírt meghallgatott, vagy elolvasott az interneten. De egyiktől se lett okosabb. Lement a konyhába kávét csinálni magának. Épp a lépcsőn baktatott lefelé, mikor valaki kopogott az ajtón. Jinah odament a bejárati ajtóhoz és kinyitotta. Mikor meglátta, hogy kiáll az ajtóban köpni-nyelni, de még levegőt venni se tudott. Könnyek jelentek meg a szemében. Örömkönnyek és csak annyit volt képes kinyögni, hogy..
- Te vagy az? - mondta halkan.

OFS - csillagok az égből

5. fejezet

Váratlan látogató vagy inkább látogatók ?!

- Igen én vagyok az.. Mi az nem látsz jól? - nézett idegesen Jinhyung Jinahra. - Ki vagy te? Te annak az embernek a cseléde vagy? Vagy a szeretője? Vagy lehet, hogy a gyereke? - hajolt közelebb Jinah-hoz, hogy jobban megnézhesse.
Ott állt Jinah házának ajtajában a híres és elismert Jinhyung az OFS banda énekese. Mellette meg Kei állt, a banda legjobb barátja. Jinah nem hitt a szemének, de nem értette ezt a hirtelen letámadást és azt se, hogy egyáltalán mit keresnek itt?
- Mi-miről beszélsz? - értetlenkedett Jinah. Szemében még mindig ott csücsültek a könnyek.
- Hát.. Aki megnyerte a TV műsorban azt a játékot.. Azt a műsor szervezői fizették le, hogy játszón.. De ki vagy te?
- Az aki megnyerte azt a játékot.. - kitörölte a szeméből a könnyeket és nagyot nyelt.
- Tényleg? Te vagy az... De te egy fiatal lány vagy.. - csodálkozott Jinhyung.
- Pedig én vagyok az.. Én vagyok a ti legnagyobb rajongótok.. - mondta halkan Jinah.
- Nem hiszek neked! Mutasd meg.. - beszélt komolyan Jinhyung.
- Rendben.. Kérdezz tőlem valamit én meg válaszolók rá.. - nézett mélyen Jinhyung szemébe, Jinah.
- Mit is kérdezzek.. Mit is.. - gondolkozik Jinhyung.
- Én tudom mit kérdezz tőle! - Kei odahajolt Jinhyunghoz és suttogott valamit a fülébe.
- Igen.. Igen.. Ez jó kérdés! - mosolygott Keire Jinhyung. - Köszönöm.. - majd Jinah felé fordult. - Na akkor a kérdés úgy hangzik, hogy ki ő? - mutatott Keire Jinhyung.
- Keira Nataki, de csak Keinek becézik. A banda jó barájta. Rá mindig hallgattok és igazat adtok neki.
Jinhyung teljesen lesokkolt. Nem számított arra, hogy ennyire fogja tudni. De még mindig nem hitt neki.
- Jön a következő kérdés.. Erre már biztos, hogy nem fogsz tudni válaszolni.. Hm.. Mondjuk legyen ez! Mitől tart legjobban Taejoon? - tette fel a kérdés Jinhyung.
- A bogaraktól és a rovaroktól.. Ez nagyon könnyű volt. - mosolyodott el elégedetten Jinah.
- Nem volt az! Honnan tudtad? Van valami a füledbe és ott mondják meg a válaszokat? - oda ugrott Jinhyung Jinah-hoz és megnézte nincs-e valami fülhallgató vagy egyéb dolog Jinah fülében. De nem talált semmit se. Kicsit elkeseredett, de még mindig nem volt képes elhinni, hogy Jinah ezeket magától tudja.
- Még akarsz föltenni kérdést vagy elhiszed, hogy magamtól tudom ezeket a kérdéseket? - suttogott Jinah.
- Nem! Nem hiszek neked.. - komoran nézett Jinah-ra Jinhyung. - Hogy becézzük Minhongot?
- Mini! - vágta rá a választ Jinah.
- Mit csinál a doboláson kívül Jongmin?
- Színészkedik és Hip-Hop-ot táncol.
- Milyen hangszeren játszom?
- Zongora és gitár. - mosolygott Jinah.
- Jinhyung.. Elég volt! Hallhatod te is, hogy ezeket magától tudja. Hiszel nekem? Kérlek.. - nézett Kei mélyen Jinhyung szemeibe.
Jinhyung sóhajtott.
- Jól van.. Elhiszem. - sóhajtott még egyszer Jinhyung. - Sajnálam Jinah, hogy csak így beállítottam. Te tényleg az vagy akinek mondod magad.. - hátat fordított Jinah-nak majd elindult kifelé.
- Már is mentek? Ne menjetek még... Izé.. Még csak most jöttetek.. - próbálta itt tartani őket Jinah.
- Nem.. Most kicsit kellemetlenül érzem magam, hogy ilyen zűrt csináltam.. Megint. - mosolygott Jinhyung.
- Semmi baj. Én ennek csak örülök, mert láthatlak téged - nézett Jinhyung - és téged is. - fordult Kei felé. - De.. Lehet, hogy nem tölthetek veletek egy hetet.. - sóhajtott Jinah.
- Mért nem? - lepődött meg Jinhyung.
- Mert anyukám nem enged el.. Azt gondolja ez csak egy átverés és becsapnának engem.
- Akkor feltétlenül maradnunk kell. Meg kell várnunk az anyukáját és meggyőzni.. Kérlek Jinhyung. - könyörgött Kei Jinhyung-nak. - Nem szoktam neked ennyit könyörögni, de ez olyan nagy dolog lenne ennek a lánynak. Nézz rá mennyire szeret titeket..
Jinhyung Jinahra nézett. Majd a tükörbe nézett, ahol magát látta. Az ajtóval szembe volt fölakasztva. Látszódott egy kis színes írás a tükrön. Jinhyung jobban koncentrál, hogy jobban láthassa mi van a tükrön. Filctollal az volt oda írva, hogy ' OFS ♥ '. Jinhyung elmosolyodott, majd megint Jinahra pillantott, akin látszódik, hogy nagyon reménykedik.
- Jól van.. Maradunk. Rávesszük anyudat, hogy hadd gyere el a bandához. - mosolygott még mindig Jinhyung.
- Köszönöm. - mosolygott hálásan Jinah. - Tényleg nagyon köszönöm. - nézet Kei-re, neki is megköszönte. Hisz, ha úgy vesszük neki köszönhető, hogy maradnak és meggyőzik az anyukáját. - Nem jöttök beljebb?
- De ez egy jó ötlet. - nevetett Kei, aki még mindig az ajtóban állt. Beljebb mentek a lakásban. A nappaliba. Leültette Jinhyung-ékat a kanapéra, majd kiment a konyhába üdítőt hozni nekik.
Jinhyung körül nézett. Átlagos nappali volt. Nem volt se nagy se kicsi. Volt benne egy nagy fekete kanapé és két kis fotel. Nagy ablak tátongott a szembe lévő falon, az mellett volt egy nagy plazma TV. A falon Jinah-ról voltak kis kori képek. A kis kori képek mellett megjelentek a OFS banda képei is. Jinhyung elmosolyodott ezen. ' Milyen aranyos lány ' gondolta Jinhyung. A konyha felé pillantott, hogy jön-e már. És mikor meggyőződött róla, hogy nem jön még. Felkelt és oda sétált a Jinah-ról készült képekhez. Most, hogy így közelebbről megnézte, észre vette, hogy nem csak kis kori képek vannak kirakva a falra, hanem mostani képek is. Mintha Jinah modell lenne. Gyönyörűek voltak ezek a képek és Jinhyungnak nagyon tetszettek. Mikor végig nézte a képeket, oda sétált az ablakhoz és észre vett valamit. Közelebb hajolt az üveghez és figyelmesen nézett ki rajta. Vaku fények látszódtak ki a bokorból. Valaki fényképezte Jinhyungot. Behúzta a függönyt, majd elrohant az ablaktól vissza a kanapéra. De mikor leült. Ordibálást és dübörgést hallott a bejárati ajtónál. Felpattant és odasétált. Jinah-ra nézett, aki értetlen fejet vágott, nem értette mi ez a hangzavar oda kint. Jinhyung kinyitotta az ajtót és megdöbbenve nézett maga elé. Az ajtó teli volt sok-sok emberrel, akik ordítoztak.

Vajon kik lehetnek az ajtóba? Ki hívta őket? És mit akarhatnak? Siker Jinhyung-nak meggyőzni Jinah anyukáját, hogy hadd menjek el a bandához egy hétre? 
Kiderül a következő részben, amiben egy újabb szereplőt ismerhetünk meg. Maradjatok velünk. (: 



 To be continued

4. fejezet

Előző fejezetben: A banda tagjai kicsit "összekaptak", Jinah miatt. Nem hittek Jinhyungnak, így elment otthonról. Nem ment haza. Banda tagok aggódtak érte, leginkább Minhong. Jinhyung felhívott egy titokzatos idegent, akinek megmondta, hogy pakoljon össze.

OFS - csillagok az égből

4. fejezet

Titkos terv

Még mindig csodásan sütött a nap. Madarak csiripeltek, lepkék kergették egymást. De ez egy valakit nem nagyon érdekelt. Az nem más volt, mint...

- Megőrülök. Már a többiek se hisznek nekem.. Pedig tudom, hogy igazam van! Az a lány.. Nem az akinek mondja magát.. - jelentette ki hangosan Jinhyung. - De lényegtelen.. Remélem majd ő, hinni fog nekem. - sóhajtott, majd gyorsabban kezdte el szedni a lábát.

1 óra múlva, oda ért a megbeszélt helyre. Elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
- Megjöttem! - ordított, mikor belépett a küszöbön.
- Oké. Mindjárt kész vagyok, csak kiviszem a táskámat.. - szólalt meg egy női hang.
- Rendben. - válaszolt Jinhyung, majd keresett magának helyet az egyik széken és várt.
Nem is kellet olyan rettentően sokat várni. Az egyik hálószoba ajtajában, megjelent egy fekete hajú lány, akinek a haja egy copfba van kötve, és az egyik oldalt egy kis szőke melir volt a fekete hajába. Kissé álmos tekintettel nézett Jinhyungra, majd az álmos tekintetből morcos lett.
- Itt vagyok.. Miért kellet összepakolnom? Hova készülünk? Mit találtál ki már megint? Neked miért nincs cuccod? - halmozta el, a lány kérdésekkel Jinhyungot.
- Majd meglátod. Nem mondok el semmit se, csak ha már ott leszünk. Nyugi Kei semmi rosszra se készülök. - jelent meg egy kis mosoly Jinhyung arcán. - Na akkor mehetünk?
- Persze - sóhajtott Kei. - Mehetünk.
- Jól van akkor. Majd én hozom a cuccaidat. - azzal Jinhyung, megfogta Kei csomagjait és elindultak kifelé.
Csendben mentek egymás mellett. Nem szóltak egymáshoz. Mind ketten azt várták, hogy a másik szólaljon meg. A csöndet csak a lépteik zaja törte meg. Kop-kop-kop. Kopogtak a cipők.
- Ugye tudod, hogy azért hívtalak el, hogy segíts nekem? - szólalt meg nagy nehezen Jinhyung.
- Gondoltam. Csak tudnám miben. - nézet érdeklődve Jinhyungra, Kei.
- Majd meglátod. Úgy tudtam szeretsz ide-oda járkálni. Akkor meg? - mosolygott a Jinhyung.
- De  a titkokért annyira nem vagyok oda. - nézett morcosan Kei.
- Nem sokáig lesz titok. Csak míg elmegyünk a repülőtérre. - jelentette ki Jinhyung.
- Repülőtérre? - csodálkozott Kei. - Olyan messzire akarsz menni?
- Igen. Messzire. De nagyon fontos az ügy. Kérlek bízz bennem, Kei! - nézett reménykedve a lányra, Jinhyung.
- Rendben - bólintott Kei. - Bízok benned. - mosolyodott el.
És megint csöndben mentek egymás mellett. Néha-néha egymásra néztek párszor, de akkor se szólaltak meg.

Jinah már rég fent volt. Még mindig fájt neki a tegnapi veszekedés az anyjával. De volt egy érzése, ami megfogja változtatni az anyja döntését. Csöndben főzőcskézett a konyhában. Olyan fura érzése volt. De nem tudta mi az. Így nem is rágta magát sokáig ezen. Leült az elkészült kis ételével a kanapéra, majd bekapcsolta a TV-t és elkezdett lassan falatozni. Hirtelen érdekes dologra lett figyelmes Jinah a TV-ben.
- Jinhyung nélkül jelent meg a banda az egyik rádiós műsorban. Azt mondják, hogy a barátnőjével volt a műsor közben. De a hírek szerint még mindig  a titkos barátnőjével van. Persze mind  ezt a banda többi tagja titkolja, és nem mondanak semmit se erről a témáról. - mondta a riporter a TV-ben.
Jinah kikapcsolta idegességében a TV-t és a ételét is félre rakta.
- Mi az, hogy titkos barátnője van? Nincs is neki! Én tudom.. Érzem, hogy most nem a barátnőjével van.. - nézett ki az ablakon. Az eget kémlelte egy kis ideig, majd fölrohant a szobájába és bekapcsolta a számítógépét. Hátha valami új hír van Jinhyung hol létéről. Anyukája nem volt otthon. Dolgozott. Szóval nyugodtan gépezhetett. Mikor bekapcsolt a gépe, benyomta az internetet és megnyitott egy böngészőt. Kereste, kereste az új híreket, de semmi olyat se talált ami igaz lehetett volna a számára. Nyugtalan volt, hogy hol van Jinhyung. Ő volt a kedvence Jinah-nak és féltette, mert tudta, hogy Jinhyung minden hülyeségre képes. Már kezdett rosszra gondolni. Nagyon rossz dolgokra. Próbált nem rosszra gondolni, de képtelen volt rá. Ott lebegtek előtte a gonosz gondolatok és sehogy se tudott róluk nem tudomást venni. Könnyek folytak végig az arcán. Félt. Nagyon félt, hogy valami nagy baj történt Jinhyunggal. Hol lehet? Mit csinálhat? Ugye nem történt vele semmi gond? És ha mégis? Hangzottak el a fejében, ezek a kérdések, melyekre nem tudott választ kapni. Csak sírt és sírt. Reménykedve, hogy ettől jobb lesz minden. De rosszul gondolta. Csak rosszabb lett és sokkal jobban fájt neki, hogy nem tud semmit se Jinhyungról.

Már esteledett és még mindig semmi hír se volt a banda énekeséről. Minden híradó erről szólt. Rádióban is ezt hangoztatták. Jinah minden új hírt meghallgatott, vagy elolvasott az interneten. De egyiktől se lett okosabb. Lement a konyhába kávét csinálni magának. Épp a lépcsőn baktatott lefelé, mikor valaki kopogott az ajtón. Jinah odament a bejárati ajtóhoz és kinyitotta. Mikor meglátta, hogy kiáll az ajtóban köpni-nyelni, de még levegőt venni se tudott. Könnyek jelentek meg a szemében. Örömkönnyek és csak annyit volt képes kinyögni, hogy..
- Te vagy az? - mondta halkan.

Ki jelenhetett meg Jinah háza előtt, hogy így meglepődött? Vajon Jinah eltölthet egy hetet a banda tagjaival? Az anyukája belegyezik majd? És mégis, hol lehet Jinhyung? 

Kiderül a következő fejezetből, amiben érdekes dolog fog történni.

To be continued