( Ez a külön kiadás, nem folytatása az eddigi részeknek! )
OFS - csillagok az égből
Külön kiadás
Legszebb ünnep!
A kandallótól nem messze áll egy nagy fenyőfa. Még csupasz, semmi sincsen rajta.
- Hol van a macis díszem, Taejoon? Nem találom a dobozban.. - kérdezte kétségbe esve Minhong.
- Itt van a kezemben Mini. - ordibált oda Minhongnak, Jongmin aki a fa előtt állt.
- Jaj köszönöm Jongmin. - rohant oda hozzá, kivette Jongmin kezéből a macis fa díszt és megölelgette.
- Milyen aranyos vagy Minhong. - jelentette ki csillogó szemekkel, odament hozzá és megölelte Minhongot, aki még mindig a kis fa díszét ölelgette.
Taejoon csak mosolygott, meg se szólalt, nagyon örült.. végre békés, boldog karácsonya lehet neki.
Rezegni kezdett a zsebében a telefonja. Kivette és mikor meglátta ki az. Meglepődött. Kiment a szobából és felvette a telefont.
- Igen.. Tessék? - szólt bele, komoly hangon Taejoon.
- Szi-szia Taejoon. Kiyo vagyok. Tudod a..
- Tudom ki vagy. - vágta félbe a mondandóját Kiyonak.
- Akkor rendben van. É-én csak azért hívtalak föl, hogy Kellemes Ünnepeket kívánjak neked.. bár nem így akartam.. hanem személyesen.. de
- Elmegyek érted. 10 perc és ott vagyok. - jelentette ki Taejoon.
- Hogy mii? -ordította bele a telefonba, csodálkozva Kiyo.
- Jól hallottad, elmegyek érted. És akkor velünk töltheted a karácsonyt.. Velem..
- Ühm. ne-nem is tudom.. - harapdálta a száját Kiyo.
- De én tudom. Szeretném veled tölteni.. a karácsonyt. - nyögte ki, nagy nehezen Taejoon.
- Re-re-rendben. Akkor várlak. - mondta, dadogva Kiyo, miközben teljesen elvörösödött és legszívesebben sikított volna örömében.
- Oké.
Letették a telefont. Taejoon felvette a kabátját és elindult kifelé.
- Mindjárt jövök fiúk. Addig díszítsétek fel a fát, mert hozok magammal egy vendéget. Na sziasztok. - megfogta Taejoon a kocsi kulcsot és kiment az ajtón, beszállt az egyik kocsiba és elment Kiyoért.
- Vajon ki lehet az a vendég? - kíváncsiskodott Minhong.
A fa már félig fel volt díszítve. Volt rajta kis mikulás, voltak rajta égő sorok és rajta volt már Minhong macija is és még rengeteg dísz volt rajta.
- Nem tudom, de majd kiderül. Nem sokára. - mosolygott Minhongra Jinhyung.
- Itt vagyok.. pontosabban vagyunk! - szólt be a nappaliba Yongjoon. Ledobta a kabátját a kanapéra. - Várj segítek levenni. - jöttek kintről a hangok.
- Köszönöm. - szólalt meg egy lány.
- Na menjünk be. - mondta az idegen lánynak Yongjoon.
Yongjoon, belépett a lánnyal a napaliba.
- Siah! - kiáltott fel Jinah és odarohant megölelgetni. - Jaj de jó, hogy te is eljöttél. - ölelgette a lányt.
Akit már mindenki ismert, mert... ( kiderül a következő fejezetekből )
Jinhyung valamit kalapált az ajtó felett. Oda nézett mindenki és megláttál, hogy egy fagyöngyöt kalapál föl.
- Most mért néztek így? Egyik amerikai haverom mondta, hogy náluk így szokás.. tudjátok.. akik beállnak alá, azok csókolóznak, már mint kell...
- Tudjuk Jinhyung.. - mondta Minhong, aki büszkén mosolygott, mert feldíszítette a fát. Már csak a csúcs dísz hiányzott, amit majd csak akkor raknak föl, ha már mindenki itt van.
- Na megérkeztünk. - ordibált oda a többieknek Kei, a banda jó barátja.
- Végre. - ugrott le a létráról Jinhyung.
- Sziasztok. - lépett be mosolyogva, Mimi a banda szintén jó barátja.
- Sziasztok. Azt hittük, hogy már soha nem értek ide. És hol van Nayu? - kérdezte Jongmin.
- Nem tudom. Nem vette föl a telefont. - sóhajtott Kei. - De biztos megint elaludt. - nevetett a lány.
- Remélem. - vakarta meg idegesen a fejét Jinhyung. - Na de fent van a fagyöngy. Tádáám. Hát nem vagyok szuper? - nevetett.
- De az vagyok Jinhyung. Nagyon. Csak senki sem áll még alatta, rajtad és a létrán kívül. Szóval.. Jinhyung.. csókold meg a létrát. - nevetett visítva Jongmin.
- Hogy mi? Na ne már. - tiltakozott Jinhyung.
- Csókot! Csókot! Csókot! - kiáltozták a többiek.
- Na jól van.. belemegyek ebbe a kis játékba. - mondta Jinhyung. Közelebb lépett a létrához és nyomott egy puszit, a koszos, hideg egyik "lábára".
A többiek sikítva, visítva nevetnek ezen a kis eseményen.
- Na mi ez a nagy ricsaj? - jelent meg mögöttük Taejoon. - Még a szomszédok is kijöttek az udvarra. Azt hitték malacok vannak az utcán. - rázta a fejét Taejoon.
- Csak Jinhyung felrakta a fagyöngyöt és a létrát meg kellett csókolnia, mert ők ketten álltak alatta. - mesélte el gyorsan, tömören a nevetés okát Minhong.
- Akkor már megértem mért nevettetek. Amúgy.. ő itt Kiyo. Még nem ismeritek. Egy nagyon.. kedves ismerősöm.. közeli ismerősöm. - mosolygott Taejoon, a mellette álló lányra.
- Szi-sziasztok. Kiyo vagyok. - mosolygott a lány a többiek.
Mindenki köszönt neki, bemutatkoztak neki. De még mindig nem volt itt mindenki. Még vártak pár ismerőst.
- Jinah, itt van az egyik meglepetésed. Gyere. - szólt oda Jinhyung, Jinahnak, aki a kanapén ült.
- Meglepetés? - indult el Jinhyunghoz Jinah.
- Igen az. Nézd csak kik jöttek el. - mutatott az ajtó felé a fia.
- Jaj istenem. El se hiszem. Csajok, hát itt vagytok? - kapott a szája elé Jinah, öröm könnyek gyűltek össze a szemében. Oda futott a két legjobb barátnőjéhez és szorosan megölelte őket. - Jaj de hiányoztatok nekem. Úristen.
- Te is nekünk Jinah. - mondta a kisebbik lány, Minah.
- Nagyon jó végre itt lenni, és látni téged. - nyomott egy puszit a vörös/piros hajú lány, Loly Jinah arcára.
Jinah Jinhyung felé fordult.
- Ezt te szervezted meg, hogy itt legyenek? - mosolygott a fiúra Jinah.
- Igen.. én voltam. - mosolygott vissza a lányra, Jinhyung.
Jinah odarohant a fiúhoz, nyakába ugrott és jó erősen megölelte.
- Köszönöm.. köszönöm... köszönöm. Nagyon köszönöm. - hálálkodott a lány.
- Juuuuuuuj! - kiáltott fel nevetne Jongmin.
Jinahék odanéztek mert nem értették mi a baja Jongminnek. Jongmin meg Jinahék fölé mutatott, aki a fagyöngy alatt álltak.
Mind a ketten elvörösödtek és elugrottak onnan.
- Csókot! Gyerünk alatta álltatok.. muszáj ez a szabály! - ordítozott Kei.
- Jól van.. Jól van. - Jinhyung odalépett pirulva, mosolyogva Jinahhoz. Megfogta az állát, mélyen bele nézett a szemében és lágyan, hosszan megcsókolta a lányt.
A többiek tapsoltak, fütyültek, ugrándoztak örömükben. Mindenki örült ennek az eseménynek.
Bement mindenki a nappaliba, leültek a kanapéra és a fotelekre és elkezdtek nézni egy karácsonyi kis filmet.
Ekkor rohant be, magassarkúban, szépen kiöltözve, fekete masni a hajában.
- Sokat késtem? - kérdezte lihegve, az Taejoon sztájlisztja, Mei.
- Nem nem késtél sokat. Na még kit várunk? - kérdezte türelmetlenül Minna.
- Én várok valakit.. de Ő nem tud jönni. - sóhajtott Jongmin és a kis fényképet nézegette, amit a zsebéből vett elő.
- Sajnálom Jongmin. - ölelte meg Minhong, Jongmingot.
- Semmi baj öcskös. - mosolyodott el halványan a fiú. - Minden rendben van.
- Na akkor szerintem kezdjük el a vacsorát. - jelentette ki éhesen Yongjoon. Megfogta Siah kezét és elindultak az asztal felé. Próbálta kikerülni a fagyöngyöt, de nem jött össze Yongjoonnak.
- Nem kerültem ki igaz? - kérdezte Yongjoon a többiektől.
- Nem! - jelentette ki Mimi.
- Jól van.. - sóhajtott Yongjoon és egy finom puszit nyomott Siah ajkaira.
Aki elpirult. Hirtelen köpni, nyelni nem tudott. Kész csoda, hogy levegőt nem felejtett el venni.
A többiek ezután, kikerülték és úgy ülték körbe a nagy asztalt az ebédlőben.
- Valaki mintha hiányoznak. - mondta Minhong, akinek nagyon hiány érzete volt.
- Szerintem mindenki itt van. - vont vállat Jongmin.
Mindenki megette az ennivalóját és a fa köré gyűltek.
- Na akkor jöjjön a csúcs dísz majd az ajándékok.
Ajtó kicsapódott, a legnagyobb hangzavarral. Beviharzott egy lány. Törölköző volt még a haján, kész csoda, hogy ruha volt rajta. Elővett valami, nehezet és nagyot a táskájából és már kattant is az a valami.
Mindenki hátra nézett és észre vették a banda fotósát. Aki lihegve, nyomogatta a fényképező gépét.
- Sa-sajnálom, hogy ennyit késtem, de elaludtam a kádban. - lihegett még mindig a lány.
- Semmi baj, Nayu. Elnézzük neked. - nevetett Taejoon.
- Mondtam, hogy valaki hiányzik! - kiáltott föl Minhong.
- Jól van igazad volt, most az egyszer. - borzolta meg Mini haját, Jongmin.
Nayu levette a fejéről a törölközött, beállította a fényképezőt egy biztos helyre, megnyomott egy gombot és odafutott a többiekhez, akik már a fa előtt álltak, fényképezésre készen állva.
Minhong állt középen. Jongmin előtte feküdt. Tőlük jobb állt Taejoon, mellette Kiyo, akinek a derekát fogta. Taejoon közvetlen, közelében volt Mei, aki próbált minél közelebb lenni Taejoonhoz. Mellettük voltak Yongjoon és Siah. Yongjoon puszit nyomott Siah arcára. Mellettük állt Kei, Minna és Nayu, a banda jó barátjai. Bal oldalon állt Jinhyung és Jinah. Jinhyung, Jinahnak mutatott szamár fület, Jinah meg Jinhyungot ölelte. Jinah mellett állt a két legjobb barátnői, Loly és Minah, akik hozzábújtak Jinahhoz. Még mielőtt elcsattan volna a készülék, még mielőtt elkészült volna a kép, elővette a kis fotót, a szerelméről Jongmin és az arca mellé rakta, hogy látszódjon.
- És akkor háromra mindenki ordítsa, hogy 'Kellemes ünnepeket!' - mondta Nayu.
- 1
- 2
- 3
- Kellemes Ünnepeket, kívánunk mindenkinek! - ordította a kis csapat és azzal, elkészült a kép.
Kellemes, ajándékban gazdag Boldog Karácsonyt és Kellemes, Boldog Újévet kívánok MINDENKINEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése