OFS - csillagok az égből
11. fejezet
Eső mossa el a bűneimet.
( Jinhyung szemszögéből )
Éreztem ahogy végig folynak a hideg eső cseppek az arcomon, lefolynak az államig, majd onnan a földre csöppennek. Az eső cseppek összekeveredtek a könnyeimmel. És együtt csapottak a betonba.
Azt mondják, ha meghal egy jó ember, az égiek is sírnak. Most is ez van. Sírnak az égiek. Ő miatta.
Ha rá gondolok elönt a boldogság, de egyben a bánat is, majd a harag tűnik fel és ennek mindig ugyan az a vége. Beleverek egyet a falba. Most is így tettem. Saját öklömmel ütöttem a hideg falakat.
Ökleimre néztem. Vörös foltok díszelegtek rajta. Véres volt.
Nagyot nyeltem. Majd elüvöltöttem magam.
Senkinek éreztem magam... olyan üresnek. Nélküle mindig is az voltam. És most. Búcsút kell tőle mondanom. Örökre. Képtelen vagyok rá. NEM! Nem tudok neki búcsút mondani. Még mindig bízok abban, hogy felkel. Ki kell a kórházi ágyból, lesétál az udvarra, meglát engem, felém fut és a nyakamba ugrik. Mennyire jó lenne, ha ez megtörténne. Vagy ha most ő ülne itt helyettem én meg ott feküdni helyette..holtan.
...
Minden összekuszálódott a fejemben. Homályos minden és zavaros. Nem látok jól és nem érzem testemet. Nem tudom mit csinálok most, mintha más irányítana engem. Rettentően fáj a fejem. Mi történik.. velem? Mi irányít.
Már rájöttem. Már tudom, hogy mi történt.
Nagyot nyeltem. Kezeimre néztem, megint véresek voltak. De sajnálatos módon ez nem az én vérem volt. Hanem az előttem fekvő emberé. Mély levegőt vettem. És messzebb mentem a halottól, Jaewooktól. Ki vettem a táskából a jól megszokott üveget és egy jó nagyot kortyoltam belőle. Az alkohol végig járta a testemet, majd tántorogva kimentem a házból és leültem az egyik zsákutcában.
'Mielőtt Jaewookhoz mentem volna. Emlékszem Minhong jött le hozzám. Elmesélte miért lépett ki Jinah az útra. Pontosabban ki tette vele. Jaewook lökte ki. Mert rájött, hogy Jinah őt nem fogja szeretni, csak engem. Féltékenységből kilökte azt a lányt, akit szeretett és akart. Kilökte őt... a halálba küldte. És azt hitte, hogy ezt megúszhatja, de nem. Ahogy végig mondta Minhong én már rohantam is a házához. Nagy örömömre otthon is volt. A bőröndébe pakolta a dolgokat.. elakart menekülni, hogy ne derüljön ki a titka. De nem jött ez neki össze. Elsőnek csak beszélgetni akartam vele. Bár az alkoholnak köszönhetően ez külső szemmel kiabálás volt. Majd mikor megakart ütni, hogy elfuthasson, akkor emeltem rá legelsőnek kezet.
De.. nem én adtam neki a gyilkos ütést. Olyan történt, aminek nem kellett volna megtörténnie.
Megfogtam Jaewook-ot és szépen arrébb pakoltam és az ez utáni percben lövés érte őt. Az ajtó felé néztem.
Remegett az egész teste, hangosan zokogott, szét ázott haja kócosan hullott az arcába. De a pisztolyt magabiztosan tartotta maga elé. Elsőnek nem tudtam kivel van dolgom. De mikor a földre rogyott, a hajtincsei felemelkedtek és megláttam arcát. Talán ilyenkor tértem észhez és szállt ki testemből egy pillanat alatt az alkohol. Sötét barna haja volt, fekete szemei és fehér bőre. Teljesen a nővérére hasonlított. Shinae volt az Jinah kishúga. Ő végzett Jaewook-kal... Egy lány.. egy olyan lány.. akinek a szívét elnyomta teljesen a gyász és ez miatt vakon elkövet bármit, amiről azt gondolja visszahozhatja szeretett nővérét. De ezzel nem lehet őt visszahozni.
Jaewookhoz rohantam. Próbáltam elszorítani a sebét. Elmosolyodott.
- Sa-sajnálom.. nem akartam, hogy így végződjön.. ez az egész... - hagyták el száját az utolsó szavai.
Szemei fent akadtak, pulzusa megszűnt. Eltávozott az élők sorai közül.
Rémülten Shinaera néztem. Még mindig az ajtóban zokogott. Talán most jött rá, mit is követett el. Lassan odamásztam mellé.
- Shinae... Menj el innen.. Menekülj.. és ne mondj erről senkinek se.. semmit... értetted? Még a barátodnak... Sonjoonnak se!... Ez a kettőnk titka.. rendben? Majd én.. elintézem, hogy azt gondolják nem te tetted.. csak fuss innen.. - tanácsoltam neki.
A lány megfogadta a tanácsomat. Megölelt, majd sírva elfutott onnan.
Megfogtam a pisztolyt majd a holt test mellé dobtam.'
Most meg várom, hogy mikor jönnek a mentők és a rendőrök. 1 nap alatt 2 halál. És mind a kettőhöz közöm van. Ezt nem mosom le magamról...
Belekortyoltam még egyet az italomba... elénekeltem a kedvenc soromat a 'Tell Me Goodbye'-ból.
Tudom, hogy ezzel nem teszem jóvá az összes bűnömet, de az biztos, hogy a lelkem megnyugszik, akár mi is történik velem.
A rendőrök lassan beérnek engem. Nincs sok időm. Befordulok egy utcába. Még van egy rövid hívásra időm. Nem kell gondolkoznom kit hívjak föl. Kivettem a telefont a zsebemből, kikerestem a számot, majd hívtam is.
- Hello. Figyelj.. - szóltam bele lihegve - Engem most le fognak csukni.. vagy megölnek.. vagy a f*szom se tudja... de figyelj rám nagyon.. - bújtam be egy kis bemélyedésbe - nem tudok sokáig bujdosni így rövidre veszem... Nem én öltem meg... egyikről se én tehetek.. de... kérlek.. mond meg Taejoon-nak, hogy jóvá teszek mindent. És akkor újra együtt lesz az OFS... minden rendben lesz. Ezt neked ígérem meg, oké? Fontos vagy nekem. Mintha a kishúgom lennél... vigyázz magadra... jó?... És tartsd magad távol... az x.y.mAy-től.. Jaewook bandájától.. Én most leteszem.. lehet ezek az utolsó mondataim.. Majd nézd a híradót... Bár remélem, hogy túl élem.. Szia Siah. Vigyázz magadra.. és a többiekre..
- A hang üzenetét elküldtük Siah hangpostájára - mondta egy női hang. Majd letettem a telefont. Kifutottam a mélyedésből. Nagy szerencsémre szembe kerültem a rendőrökkel. Itt a vége.
Elmosolyodtam és felemeltem a kezeimet. Nem mondtam a rendőröknek semmit sem, csak mosolyogtam.
- Szeretlek Jinah, örökké. - mosolyogva néztem fel az égre.. ahonnan még mindig hullott az eső.
To be continued
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése