OFS - csillagok az égből
4. fejezet
Titkos terv
Még mindig csodásan sütött a nap. Madarak csiripeltek, lepkék kergették egymást. De ez egy valakit nem nagyon érdekelt. Az nem más volt, mint...
- Megőrülök. Már a többiek se hisznek nekem.. Pedig tudom, hogy igazam van! Az a lány.. Nem az akinek mondja magát.. - jelentette ki hangosan Jinhyung. - De lényegtelen.. Remélem majd ő, hinni fog nekem. - sóhajtott, majd gyorsabban kezdte el szedni a lábát.
1 óra múlva, oda ért a megbeszélt helyre. Elővette a zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
- Megjöttem! - ordított, mikor belépett a küszöbön.
- Oké. Mindjárt kész vagyok, csak kiviszem a táskámat.. - szólalt meg egy női hang.
- Rendben. - válaszolt Jinhyung, majd keresett magának helyet az egyik széken és várt.
Nem is kellet olyan rettentően sokat várni. Az egyik hálószoba ajtajában, megjelent egy fekete hajú lány, akinek a haja egy copfba van kötve, és az egyik oldalt egy kis szőke melir volt a fekete hajába. Kissé álmos tekintettel nézett Jinhyungra, majd az álmos tekintetből morcos lett.
- Itt vagyok.. Miért kellet összepakolnom? Hova készülünk? Mit találtál ki már megint? Neked miért nincs cuccod? - halmozta el, a lány kérdésekkel Jinhyungot.
- Majd meglátod. Nem mondok el semmit se, csak ha már ott leszünk. Nyugi Kei semmi rosszra se készülök. - jelent meg egy kis mosoly Jinhyung arcán. - Na akkor mehetünk?
- Persze - sóhajtott Kei. - Mehetünk.
- Jól van akkor. Majd én hozom a cuccaidat. - azzal Jinhyung, megfogta Kei csomagjait és elindultak kifelé.
Csendben mentek egymás mellett. Nem szóltak egymáshoz. Mind ketten azt várták, hogy a másik szólaljon meg. A csöndet csak a lépteik zaja törte meg. Kop-kop-kop. Kopogtak a cipők.
- Ugye tudod, hogy azért hívtalak el, hogy segíts nekem? - szólalt meg nagy nehezen Jinhyung.
- Gondoltam. Csak tudnám miben. - nézet érdeklődve Jinhyungra, Kei.
- Majd meglátod. Úgy tudtam szeretsz ide-oda járkálni. Akkor meg? - mosolygott a Jinhyung.
- De a titkokért annyira nem vagyok oda. - nézett morcosan Kei.
- Nem sokáig lesz titok. Csak míg elmegyünk a repülőtérre. - jelentette ki Jinhyung.
- Repülőtérre? - csodálkozott Kei. - Olyan messzire akarsz menni?
- Igen. Messzire. De nagyon fontos az ügy. Kérlek bízz bennem, Kei! - nézett reménykedve a lányra, Jinhyung.
- Rendben - bólintott Kei. - Bízok benned. - mosolyodott el.
És megint csöndben mentek egymás mellett. Néha-néha egymásra néztek párszor, de akkor se szólaltak meg.
Jinah már rég fent volt. Még mindig fájt neki a tegnapi veszekedés az anyjával. De volt egy érzése, ami megfogja változtatni az anyja döntését. Csöndben főzőcskézett a konyhában. Olyan fura érzése volt. De nem tudta mi az. Így nem is rágta magát sokáig ezen. Leült az elkészült kis ételével a kanapéra, majd bekapcsolta a TV-t és elkezdett lassan falatozni. Hirtelen érdekes dologra lett figyelmes Jinah a TV-ben.
- Jinhyung nélkül jelent meg a banda az egyik rádiós műsorban. Azt mondják, hogy a barátnőjével volt a műsor közben. De a hírek szerint még mindig a titkos barátnőjével van. Persze mind ezt a banda többi tagja titkolja, és nem mondanak semmit se erről a témáról. - mondta a riporter a TV-ben.
Jinah kikapcsolta idegességében a TV-t és a ételét is félre rakta.
- Mi az, hogy titkos barátnője van? Nincs is neki! Én tudom.. Érzem, hogy most nem a barátnőjével van.. - nézett ki az ablakon. Az eget kémlelte egy kis ideig, majd fölrohant a szobájába és bekapcsolta a számítógépét. Hátha valami új hír van Jinhyung hol létéről. Anyukája nem volt otthon. Dolgozott. Szóval nyugodtan gépezhetett. Mikor bekapcsolt a gépe, benyomta az internetet és megnyitott egy böngészőt. Kereste, kereste az új híreket, de semmi olyat se talált ami igaz lehetett volna a számára. Nyugtalan volt, hogy hol van Jinhyung. Ő volt a kedvence Jinah-nak és féltette, mert tudta, hogy Jinhyung minden hülyeségre képes. Már kezdett rosszra gondolni. Nagyon rossz dolgokra. Próbált nem rosszra gondolni, de képtelen volt rá. Ott lebegtek előtte a gonosz gondolatok és sehogy se tudott róluk nem tudomást venni. Könnyek folytak végig az arcán. Félt. Nagyon félt, hogy valami nagy baj történt Jinhyunggal. Hol lehet? Mit csinálhat? Ugye nem történt vele semmi gond? És ha mégis? Hangzottak el a fejében, ezek a kérdések, melyekre nem tudott választ kapni. Csak sírt és sírt. Reménykedve, hogy ettől jobb lesz minden. De rosszul gondolta. Csak rosszabb lett és sokkal jobban fájt neki, hogy nem tud semmit se Jinhyungról.
Már esteledett és még mindig semmi hír se volt a banda énekeséről. Minden híradó erről szólt. Rádióban is ezt hangoztatták. Jinah minden új hírt meghallgatott, vagy elolvasott az interneten. De egyiktől se lett okosabb. Lement a konyhába kávét csinálni magának. Épp a lépcsőn baktatott lefelé, mikor valaki kopogott az ajtón. Jinah odament a bejárati ajtóhoz és kinyitotta. Mikor meglátta, hogy kiáll az ajtóban köpni-nyelni, de még levegőt venni se tudott. Könnyek jelentek meg a szemében. Örömkönnyek és csak annyit volt képes kinyögni, hogy..
- Te vagy az? - mondta halkan.
Ki jelenhetett meg Jinah háza előtt, hogy így meglepődött? Vajon Jinah eltölthet egy hetet a banda tagjaival? Az anyukája belegyezik majd? És mégis, hol lehet Jinhyung?
Kiderül a következő fejezetből, amiben érdekes dolog fog történni.
To be continued
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése