- Jaaj hadd legyek én! Hadd legyek én az, akit bekapcsolnak. - sóhajtott reménykedve.
- Ohh már meg is van a mi kis rajongónk. Hello Soojun vagyok, ki van a vonal másik végén? - mosolygott a kamerába.
OFS - csillagok az égből
2. fejezet
Mért nem sikerül nekem, soha semmi ?!
- Jaaj de jó, én vagyok az akit bekapcsoltak a műsorba, de jó! - kiáltozott egy tini lány - Yoojung vagyok. - ujjongott a lány.
- Na akkor jöjjenek a kérdések. - nézett a fiúkra Soojun.
- Az én kérdésem az, hogy melyik a kedvenc sapkám? - mosolyodott el Yongjoon.
- Hu..öhm.. - gondolkozott a lány - talán a fekete? - reménykedett.
- Sajnálom, de nem jó a válasz. - sóhajtott Yongjoon.
- Na akkor jöjjön a következő rajongó. 3-ra megint újra indítjuk a kis órát. 1...2...3!
- Jaaj csak most hadd sikerüljön! - azzal megint hívta a műsort, Jinah.
- Már is lett még egy rajongónk. Ez nagyon gyors volt. Jó estét kínákok. Soojun vagyok. Kit ismerhetek meg a vonal másik végén? - mosolygott.
- Jinah.. - beszélt lassan és meglepődve. - Be-benne vagyok a műsorba?
- Igen, Jinah. Benne vagy. - nevetett Soojun.
Úristen! - sírva fakadt a lány. Mély levegőt vett és próbálta abba hagyni a kis sírást. Szaporán vette a levegőt, de lassacskán lenyugodott.
- Jól van, hölgyem? - aggódott a műsor vezető.
- Igen jól. Csak nem hiszem el, hogy benne vagyok a műsorba. - vett egy mély levegőt, és abba hagyta a sírást. - Én vagyok a legnagyobb rajongótok. De tényleg! - szólt a fiúkhoz.
- Köszönjük..Jinah. - mondta Jinhyung.
- Na fiúk akkor mondjátok a kis rajongótoknak azokat a kérdéseket. - nézett a fiúkra Soojun.
- Oké. Mik a kedvenc ételeim? - tette föl a kérdést Minhong.
- Olasz és a Francia konyháért vagy oda leginkább. De bármit meg eszel. - reménykedett Jinah, hogy jót mondott.
- Tökéletes válasz. - mosolygott Minhong.
- Egy kérdésre már jól válaszoltál jöhet a következő kérdés! - mutatott Taejoon-ra Soojun.
- Hm.. - gondolkozott. - Mikor alapult a banda? - kérdezte Taejoon.
- 2009. december 10.-én
- Jó a válasz. - biccentett Taejoon.
- Most én kérdezek! - szólalt meg Jinhyung, még mielőtt Soojun előtt. - Milyen a szobám fal színe? - összefonta a kezét és elégedetten mosolygott.
- Kék. - sóhajtott reménykedve Jinah.
- Ezt meg honnan tudtad? Sötét vagy világos?
- Csak egy kérdést tehetsz föl Jinhyung! - szólt rá Soojun.
- Világos kék, de sötét kéket akartál, csak nem ment a bútoraidhoz. Onnan tudom, hogy egyszer kiírtad twittere, hogy ' Olyan kár, hogy nem lehet sötét kék a szobám színe, csak világos kék. '. - válaszolt rá Soojun.
- Ez lehetetlen! Tényleg mindent tud.. - rázta a fejét Jinhyung.
- Következő kérdést kérem és csak egyet! - nézett Yongjoon-ra.
- Értettem. Na akkor kérlek válaszolj az előző kérdésemre, amire nem tudták előbb a választ. Melyik a kedvenc sapkám?
- Türkizkék sapkád. Ami az első szülinapi ajándékot volt, a banda tagjaitól. Ez a te kis kabalád.
- Helyes válasz. - tapsolta meg Jinah-t, Yongjoon.
- És akkor az utolsó kérdés. Amit Jongmin fog feltenni. - mosolygott a fiúra.
- Úgyis fogod tudni a választ, érzem. - mosolygott Jongmin. - Mi a kedvenc elfoglaltságom?
- Dobolás. Ha nem dobolhatsz a dobodon. Akkor dobolsz az asztalon, poháron. Bármin és bármivel. Kézzel, ceruzával.
- Tökéletes a válasz. Te tényleg tudsz rólunk mindent. - nevetett Jongmin.
- Kedves Jinah. Mivel az összes kérdésre..és plusz kérdésre - nézett Jinghyun-ra - jól válaszoltál, így te vagy az az egy rajongó aki egy hetet eltölthet az OFS bandával. Kérlek maradj vonalba, hogy föl vegyük az adatokat.
- Köszönöm! És IMÁDLAK titeket! - ordított még bele utoljára, a telefonba Jinah. Majd átkapcsolták a telefont. Felvették az adatait Jinah-nak, és meg lett beszélve, hogy 2 nap múlva, Hétfőn reggel 9 órakor legyen a II. jegy pénztárnál. Jinah elmondta, hogy milyen ruha lesz rajta és, hogy milyen színű a haja, szeme.
- Jaj annyira örülök egy hét velük. Biztos, hogy álmodok. - fogta a fejét és mosolygott - Ez lehetetlen, hogy nyertem. - sóhajtott és, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem álmodik, megcsípte magát jó erősen. - Áú! - elmosolyodott - Nem álmodok! Ez tényleg igaz! Velük töltök egy hetet! - ugrándozott örömében.
- Mi az kislányom? Mért ordítasz ilyen hangosan? - jött le az emeletről, álmosan, Jinah anyukája.
- Nyertem anyu. Nyertem! 1 hetet fogok eltölteni a kedvenc bandámmal az OFS-el! - ugrándozott még mindig.
- Ne mondj ilyen hülyeségeket kislányom! Idős vagy már az ilyen kitalált dolgokhoz. - rázta a fejét az anyuka.
- Anyu.. Ezt nem találtam ki! Ez tényleg igaz! Nyertem. Hétfőn utazok hozzájuk repülővel. 9 órakor kell ott lennem.
- Nem mehetsz sehova se! - ásított az anyuka. - Lehet, hogy csak becsapnak kislányom. Nem akarom, hogy sírj.
- Nem..nem csapnak be! Ez tényleg igaz. Ne csináld ezt anyu! Kérlek, engedj el! - könyörgött Jinah.
- Nem kislányom! Nem mehetsz el! Lehet, hogy csak azért találták ki ezt a hülyeséget, hogy elraboljanak. Nem mehetsz sehova se és ezzel befejeztük ezt a témát! - kezdett kiabálni az anyuka, majd idegesen felment a szobájába.
- De anyu! - próbálkozott még mindig Jinah.
- Nincs semmi de! - ordított vissza a lépcsőről. - És ha még egyszer felhozod ezt a témát, egész nyáron nem mehetsz sehova se! - Ezzel becsapta az ajtót.
Jinah leült a kanapéra és megint elkezdett sírni, de most nem az örömtől, hanem a szomorúságtól. Hogy teljesülhetne az álma, és akkor is keresztbe tesznek neki. Tönkre teszik az álmait. De Jinah érezte, hogy még van remény. Letörölte a könnyeit és mély levegőt vett. Reménykedve felpillantott.
- Menni fog. Találkozni fogok az OFS fiúkkal. Rá fogom venni anyut. - mondta határozottan. Majd a kanapéra hajtotta fejét, és mély álomba szenderült.
To be continued
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése